25. éve már mindig ugyanaz a programom január elsején, újévi koncert Egerben. El nem mulasztanám! A jubileum alkalmából beszélgettem Kelemen Csaba színművésszel, a rendező Agria Játékok Kft ügyvezetőjével. A beszélgetés szerkesztett, kérdések nélküli változatában a fotók és rájuk kattintva a blog Youtube csatornájáról megnyíló videók a 2017-es koncerten készültek és az Agria Játékok Kft engedélyével teszem közzé őket.  J.F.
 

  1994. október elsején alakult meg az Agria Játékok Közhasznú Non-profit Kulturális Szolgáltató Kft, legfőbb célkitűzésként a négy éve szünetelő Agria Nyári Játékok újjáélesztésére, de természetesen más rendezvényekre is volt jogosítványunk. Engem 23-ára meghívtak fellépni Kazincbarcikára. Sétálgattam a folyosón, nézegettem a plakátokat, s láttam, újévköszöntő hangversenyt szerveznek. Elmondták, hogy szimfonikus zenekar szokott fellépni az alkalomhoz illő zeneművekkel, mindig nagy sikerrel, teltházzal. Azonnal arra gondoltam, Egerben is kell hasonlót csinálni. 1995. január 1., este 19 órára szerveztük meg – Blaskó Balázzsal – az elsőt, Magyarországon itt először a bécsi újévi koncert mintájára.
   Nem indult könnyen, sőt, nagyon nehéz volt. Bár minimális szponzori forrásokat tudtunk szerezni, gyakorlatilag úgy kellett intéznünk, hogy a bevételből mindent ki tudjunk fizetni. (Nagy haszon sohasem volt, de nem is ezért csináljuk.)
   Más nehézség is akadt. Felkértem az Egri Szimfonikus Zenekart a közreműködésre, de elutasítottak, arra hivatkozva, hogy Újév napján ők is inkább pihenni szeretnének. A Debreceni Szimfonikusok viszont vállalták. A szerződést szerencsére még nem írtuk alá, amikor hívott Kollár Imre, az egriek akkori vezetője és karmestere, aki ismert volt, dolgozott Debrecenben is, hogy meggondolták magukat, mégis ők szeretnék csinálni. Az első alkalommal még Egerben sem voltak sem énekesek, sem táncosok, de Strauss muzsikáját felállva, „Bravó!” kiáltásokkal köszönte meg a közönség, s az egri újévi koncert azonnal népszerű és várt eseménnyé vált. Az első években még olyanok is voltak - visszahallottam -, akik azt mondták, az ő ötletük volt… Alig két vagy három évvel későbbi a történet, amikor taxival mentem valamerre, a kocsiban ülve hallottam, hogy a sofőr beszél valakivel az URH telefonon, s az illető arról érdeklődött, tud-e valahonnan, akárhonnan, akármennyiért jegyet szerezni. Meglepve hallgattam a sofőr válaszát, ami szerint ez egy belterjes rendezvény, amire csak a városi önkormányzat legbensőbb emberei jöhetnek el, jegyet még aranyért sem lehet kapni. Megkérdeztem, mindezt honnan veszi, elmondtam, hogy én vagyok a rendezvény tulajdonosa-szervezője és úgy tudom, van is még jegy. Kértem, szóljon vissza a hívójának.
   Ekkor dőlt el, hogy ezután minden évben két előadást szervezünk, 16.00 és 19.00 órától. Mindkettő azóta is mindig teltházas! Ma már a szállodák év végi helyfoglalásainál is kérik sokan, hogy biztosítsanak jegyet számukra. 



Sosztakovics: Második jazz szvit - keringő - GG Tánc, Eger

   A tulajdonjogot háromszor is el akarta venni a városi vagy megyei önkormányzat. Ma már ilyen veszély nem fenyeget, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál levédettem, „Hagyományőrző Újévi Koncert az egri Gárdonyi Géza Színházban, január 1-jén” néven. (Hagyomány az is, hogy pezsgővel fogadjuk a kedves közönséget, az utóbbi években a szünetben pedig nemes borokat is kóstolhatnak).
   Nagy örömöm, hogy az első alkalomtól kezdve elegáns esemény. Ilyen szempontból „konzervatív” vagyok, szeretem, ha színházi előadásokra is alkalomhoz illően öltöznek az emberek, magam is csak öltönyben, nyakkendőben megyek előadásokat megnézni. Azért megy oda az ember, hogy szellemi és lelki táplálékot, értéket kapjon. Ahhoz, hogy igazából készek legyünk a szépre és jóra, ahhoz pedig magunkat is rendbe kell tenni. Az újévi koncerteken magam – jelezve ezzel is az előbbi gondolatot - 25 éve mindig szmokingban várom a közönséget, s büszke vagyok arra, hogy a hölgyek igenis estélyi ruhában jelennek meg a nézőtéren, s az urak öltönyben, nyakkendőben. Ez is hozzájárul az est rangjához! Természetesen az énekesek, táncosok is mindig elegáns, a műsor során többször változó fellépőruhákat viselnek.



A felvétel elején az est házigazdája, Tóth Levente
ifj. Johann Strauss: A denevér, Pezsgő-tercett - Vörös Eszter, Turpinszky Gippert Béla, Zábrádi Annamária, Vanya Róbert

   Az eltelt évek alatt (korábban az egri társulat művészei mellett, sajnos ma a színház tagjai között kevés az énekes színész) nagyon komoly neveket hívtunk meg, Anatolij Fokanovtól, Pitti Katalinon, Oszvald Marikán át hosszasan sorolhatnám, de az eltelt évek azt is igazolták, hogy tehetséges, fiatal, még nem annyira ismert énekesek lendületes, magabiztos, kiváló énektechnikájú produkcióikkal lenyűgözik a közönséget.
   Még valami, a szónok felkérését a városi önkormányzat intézi.
  Én mindig az erkélyről, a nézőtéri bal oldalon állva nézem-hallgatom végig a programot, mert van bennem a mai napig izgalom, feszültség, hogy minden a legnagyobb rendben legyen, annak ellenére, hogy 25 év után már olajozottan működik minden. Mindenki összehangoltan, profi módon végzi a dolgát.  
   Külön meg kell említenem Szabó Sipos Mátét, aki 25 alkalomból 23-szor vezényelt. A Strauss- és operettmuzsika mellett mindig vannak komolyabb művek, operarészletek is. A programot ő állítja össze remek tehetséggel, s személyes kedvességével, humorával is hozzájárul az est sikeréhez. Az Egri Szimfonikus Zenekar egyébként most már évek óta közvetlen önkormányzati finanszírozással, feladatként kapja az újévi koncerten való közreműködést. Ők pedig a színpadon ülve, láthatóan örömmel tetszik a dolgukat. A két fárasztó előadás után természetesen mindig köszönetet mondok nekik és az est valamennyi szereplőjének és munkatársának. 



id. Johann Strauss: Radetzky-induló
Egri Szimfonikus Zenekar, vezényel Szabó Sipos Máté
Az újévi koncert mindig a Radetzky indulóval ér véget, időnként
azonban - amint ezen a felvételen is hallható - az eredeti
változatba más szerzők műveit is beilleszti a zenekar.
   
   Az elérhető legnagyobb öröm, amikor a hangverseny végén csillogó, sugárzó tekintetű, mosolygó emberek tapsolják vissza a közreműködőket és úgy érzik, igen, így kell kezdeni egy új esztendőt... Hálás vagyok érte, hogy részese lehetek, remélem, még nagyon sokáig így lesz.