Azonnal elhatároztam, hogy a későbbiekben külön is foglalkozni fogok a premierbulikon zenélő, divatbemutatón kísérő, diáknapon fellépő, sőt, még az akkori stúdiósok vizsgaelőadásához is zenét író együttessel, amikor először beszélgettem a zenekarról, mégpedig egyik tagjukkal, Báder Jenővel (a Színháztörténeti sorozat 91. fejezetében, megtalálható itt.) Rajta kívül Berecz Tamás, Gróf Gyula, Szabó Attila, Szőllősi Lajos voltak az állandó tagok. Közülük ketten emlékeznek most vissza és kedves, vidám videofelvételeket is láthatnak (ezeket Báder Jenő bocsátotta rendelkezésemre).

Szabó Attila

   1990-1991-ben zenéltünk a színház egyik kis termében, MOTEL néven Szőllővel (gitár, ének), Jencivel (dob, ének), Berryvel (billentyűk) valamint Gyulával - Isten nyugosztalja - (szaxofon) és időközönként bejött Kósa Zsolti is, aki azóta már elég szép hírnevet szerzett magának énekesként és színészként is. Akkor mi még nem vettük őt túl komolyan... miből lesz a cserebogár… Vele talán egy 10 éve jó pár dalt összehoztunk közösen és én még mind a mai napig nem adtam fel a dalírást, angol barátaimmal tovább zenélünk, virtuálisan (swagmusic.com). Na, de vissza arra a korra! Többnyire bluest és rockzenét nyomtunk (Eric Clapton, Deep Purple, LGT, Creedence Clearwater Revival, stb). Jó évek voltak, nagyon szerettem, aranyos volt a társaság. Körülbelül 19 éves voltam, szóval nekem nagyon felnőttesen laza volt a légkör (pia, cigi – én nem nagyon ittam és azóta sem cigizem). Tettem a dolgom a basszeren. Szőllő és Jenci (aki egyébként fantasztikus szakács és mindig mosolygott) volt a fő guru a bandában, Berry haverommal egy bandában voltunk előtte, őt én hoztam. Örülök ha hozzá tudtam tenni valamit a zenekar megidézéséhez!

Az alábbi videón nem csak részlet látható divatbemutatón való fellépésükből, de előtte ízelítőt kapunk abból, milyen vidám, fiatalos hangulatban teltek a próbák, a fellépést megelőző percek... (A képre kattintva a blog YouTube csatornájáról nyílik meg videó.)

Berecz Tamás

   Momentum zenekar…? Hm… Olyan ez, mint egy játék, amikor sorba állnak az emberek, az első kap egy információt, azt tovább kell adnia a mögötte állónak úgy, hogy nem mondhatja ki a bizonyos szót, csak körbeírhatja. Aztán az, a mögött állónak adja ugyanígy tovább és amikor az utolsóhoz ér, már teljesen más szó kerekedik ki belőle. Nem sok gondolkodás után a „MOTEL” mellett döntöttünk. Azzal magyaráztuk, hogy a dalaink egy jó nagy motelben vannak elszállásolva, és amelyik ajtón bekopogunk az éppen ott alvó zene kipattan, majd hangszereinkben életre kel. Ebben megegyeztünk, majd első fellépéseink egyikét - akkor még ritkaság számba menő módon - kamerára rögzítettük. Ez a kamera rendelkezett már szövegbeviteli lehetőséggel, amit meg is próbáltunk kihasználni. Koncert előtt - majdnem elfelejtvén - bepötyögtem a nevünket: MOMENT… és ezzel egyidőben át is keresztelkedtünk. A kapkodás, vagy csak a fellépés által okozott lámpaláz vezérelte eszemet, ujjaimat félre. Lehet épp a momentnek, a pillanatnak tisztelegtem? Aztán újra nevet kaptunk, noha már csak emlékeink instrumentjein szólalnak meg a nagy előadók zenéi, Santana, Creedence, LGT… stb, valaki tovább gondolta csapatunk elnevezését, így lettünk MOMENTUM. De mindegy is, hiszen pont nem az volt a lényeg, hogyan hívnak minket, hanem, hogy minket hívjanak, ha zenekar kell.

Creedence Clearwater Revival: Who'll Stop The Rain (A képre kattintva videó nyílik meg a blog YouTube csatornájáról.)

   Barátom, Szabó Attila már benne volt a zenekarban, amikor úgy gondolták, néhány dalukba bele kellene illeszteni egy-egy hangszínt szintetizátorból. Voltak blues dalok, rock’n roll-ok, ahová jó szólt volna egy orgona, vagy zongora, esetleg egy string „szőnyeg”. Kicsit haboztam, mert bevallom, messze álltak ezek a dalok tőlem, de mivel épp nem volt zenekarom, illetve szerettem volna kipróbálni magam ezen a téren is, igent mondtam. Nem bántam meg. Nem a zene miatt - ezek a dalok továbbra is kívül esnek a perifériámon -, hanem a csapat, az emberek miatt. Szuper kis baráti társaságot alkottunk. Gyuszi persze ekkor már családos ember volt, nem is annyit volt velünk és azt is tudni kell, hogy ő nem volt egy nagy szaxista, virtuóz fúvós. Na ja, egyikünk sem volt profi, csak mindannyian imádtuk, amit csinálunk… így Gyula is. Szerettem a próbák minden percét és a próbákon kívül velük töltött időt. Arról nem beszélve, hogy a kiváltságnak tűnő színházi életbe is bekukkanthattam egy kicsit. A színfalak mögött sok színészt megismertem, akkori stúdiós színészeket is. Maradandó barátság mégis egy maradt, Tatár Gabi, akivel később két kamaszmusicalt csináltunk, amit ő rendezett és én írtam a zenéjét. Sok jót hozott az életembe a „MotelMomentUm”, meghatározó időszak volt a 90-es évek elején, felejthetetlen pillanatok azokból az időkből, mielőtt az együttesünk függönye legördült…

Koncert részlet (A képre kattintva videó nyílik meg a blog YouTube csatornájáról.)