Bernard Shaw társadalmi drámáját, a Warrenné mesterségét mutatta be tegnap este a Gárdonyi Géza Színház, Saárossy Kinga címszereplésével, Blaskó Balázs rendezésében. Két megállapítás kívánkozik mindenképp a darabról szólva, az egyik, hogy bár 126 éve, 1893-ban született, ennek ellenére mennyire friss és mai (nyilván hozzájárul Nádasdy Ádám fordítása), ehhez a tényhez igazodott Székely László díszlete és Bodnár Enikő jelmezei is, a másik, hogy mekkora elementáris hatása lehetett a maga idejében, amikor még egészen más társadalmi viszonyok uralkodtak! Örülök a darabválasztásnak, mert szeretném, ha a zenés produkciók mellett minél több és minél szélesebb körből merített példája kerülne színre Egerben a világ drámairodalmának. Elsőre meglepő szereplő választással is szolgált az előadás Csathó Norbert személyében, akit az elmúlt években sokszor, sok szerepben láthattunk már, de ezek mindig csak legfeljebb 1-2 mondatos, rövid jelenések voltak. Igaz azonban az is, ezekből nem egyszer „kiragyogott” (copyright Molnár Ferenc: Az ibolya), felfigyelt rá a néző. A meglepő a „merészség” volt, hogy – igaz, közben elvégezte a Théba Művészeti Akadémiát – mintegy kihagyva fokozatokat, most mélyvízbe dobva, jóval nagyobb terjedelmű és jelentős súlyú, nem könnyű feladatot kapott. A tegnapi bemutatón érződött ugyan rajta az első igazi komoly feladat, a bizonyítani akarás feszültsége, de ez néhány előadás után bizonyára csökkenhet. Annál is inkább, mert elmondhatjuk, hogy igazolni tudta a választást, nem csak néhány mondatos szerepekben van helye a színpadon.