Medea szerepében (a fénykép nem egri vendégszereplésekor készült)

   170 éve, 1850. február 24-én született Jászai Mari, a nagy magyar tragika, akit az egri színházlátogató közönség is láthatott! Az Eger című, minden kedden megjelenő „Politikai s vegyes tartalmú hetilap” 1890. január 7-i számában olvashatjuk (eredeti helyesírással):
   Mint a villám, olyan gyorsan járta be a hír a múlt hét elején városunkat, hogy Jászai Mari asszony, nemzeti színházunk első tragikai művésznője, vendégszereplésre városunkba jön néhány napra. Alig akartunk hitelt adni e hírnek, mint már igen sok "kacsá"-nak, mikor is a múlt csütörtökön, Tyukody Lőrincz uram famíliájáénak előadása alkalmával, kézzelfoghatólag s szemmel láthatólag győződhettünk meg annak valóságáról, mert mig a Csóka igazgató által közöttünk kiosztatott öles tudósítás olvasásába merültünk, alig vettük észre, hogy a jobb oldali páholy-sorban egy delnő jelent meg, Kovách Kálmán, a szinköri bizottság elnöke karján, elfátyolozott arczczal, utitársnője kíséretében, s foglalt helyet a páholyok egyikében. Minden látcső e páholy felé irányult, s jóllehet már szájról-szájra járt a „Jászai Mari“ neve, a teljes megnyugvás csak akkor következett be, midőn fátyolát föllebbentette. Tehát csakugyan ő, Jászai Mari, kit eddig közönségünk csak híréből ismert. Eljött, hogy művészetét bemutassa, — mert őt semmi érdek, semmiféle rokoni összeköttetés, gyermekkori emlék, vagy más eféle nem köti városunkhoz — s módot nyújtson arra hogy megismerjük, s büszkén dicsekedhessük el, hogy nekünk is volt szerencsénk Magyarország ez idő szerint úgyszólván legelső s legnagyobb tragikai művésznőjéhez.
   Ma már az egész ország tisztelve ismeri és szereti Jászai Marit, ismeri mint szent buzgalmu színművésznőt, s mint sok-oldalulag müvelt nőt, ki alig 2 évtizeden át szerepeiben, melyeket még átolvasni is sok, nem megtanúlni, a sokféleség, a különböző alak és egyénitett jellem, s az ezekben rejlő különböző lelki állapot s ugyanannyi szenvedély mesterien eltérő árnyalatainak oly óriási sokaságát adá. Nem is említve jótékony czélú föllépteit, s apróbb irodalmi tevékenységét. Hja! — könnyű neki, — mondják talán sokan — bizonyára korán kezdte, hogy oly sokra vitte, nagy városban nevekedett, jeles mesterek kanállal öntötték belé a művészetet. Koránsem, sőt ellenkezőleg későn, már mint asszony kezdett tanúlni, s bár nem tagadhatjuk, hogy jeles mesterei voltak, amit tanúlt, azt jobbára önmagától, tanitó nélkül tanúlta, vezetői voltak a vas szorgalom és erős akarat. Jászai igazi példányképe lehet színművésznőinknek, ki megmutatta, miszerint nincs az a magas hegy, hová az erős és előretörő akarat fel ne juthatna. Hiszen, hogy élettörténetének néhány lapját áttekintsük, tudjuk, hogy a 60-as években még ő is csak egyszerű kezdő volt. De már ekkor feltűnt kiváló szép alakjával, s bájaival — melyeknek még ma is birtokában van — meghóditá a főváros akkori fiatalságát. Később Kassaynak, nemzeti színházunk azon időben kiválóan kedvelt komikusának nejévé lön, ki fölismerve benne a rendkívüli tehetséget, nagy gondot fordított kiképeztetésére. Igy került kiváló mesterek keze alá, kiktől mindenesetre sokat tanult, de a tökélyt önnönmaga szerezte meg magának, mikor — Shakespeare tragédiái szépségeinek megértése és felfogása végett, páratlan szorgalommal megtanult angolúl, majd utóbb, hogy Sophokles, Euripides stb. trageodiáit megértse, megtanult görögül. És hogy e páratlan szorgalom mily lelkiismeretes álljon itt a következő, már egri időzése alatti kis epizód, melynek fültanui voltunk. Szombaton, első vendégfellépte napján, belép hozzá Csóka igazgató s szerepét tanulva találja. „Hogyan — csapá össze kezeit az igazgató — „Nagyságod a ma esti szerepét tanulja?“ — „Hát tudja kedves Csóka, — viszonzá nyájasan — e szerepemet ma éppen negyvenedszer játszom, de még mindig nem vagyok vele teljesen megelégedve, még mindig találok benne igazitni valót.“
   Egri vendégszereplését a múlt szombaton, f. hó 11-én kezdte meg, s bár eleinte csak három előadásra volt tervbe véve fellépése, utóbb egygyel megtoldotta, mi csak annak jele, hogy jól találja magát s örömmel időz körünkben. Szerepei, melyekben föllép, "Medea" "Stuart Mária" "Magdolna" és "Deborah". Eddig két szerepét láttuk. Szombaton, f. hó 11-én Medeát, és vasárnap, 12-én Stuart Máriát. Mindkettő a művészi tökély magas fokán állott, különösen Medeája, mely úgy látszik, force-szerepeinek egyike, melyben egy akaraterejével imponáló hősnő állott előttünk, ki leköté csodálkozásunkat, bámulatunkat. — Az olvasó rendesen megvetéssel fordúl el Medeától; közönség, de sőt a legtöbb színésznő rendesen csak egy fúriát, egy női szörnyet keresnek benne. Jászai Mari szakított, e felfogással, s valódi alakjában vezette elénk a büszke, dicsvágyó nőt……