Negyvenkét napja nem voltam színházban. Tudom, sokaknak ennél sokkal nagyobb gondja van most, dehát ez egy színházi blog, én erről írok. Évtizedekre visszamenőleg nem volt hasonlóra példa, még a nyári szünet, a szabadtéri előadások időszakában sem nagyon, de évad közben biztosan nem. Persze nem maradtam teljesen színház nélkül most sem, a Facebook-on remek előadásokat lehet megtekinteni, magyar és külföldi teátrumok olyan produkcióit, amelyeknek közzétételét (általában néhány napra mindössze) csak a járványnak köszönhetjük – ha furcsán is hangzik a járvánnyal összefüggésben a köszönet szó. Így láttam magyarországi előadásokon kívül például a párizsi Operából Offenbach Hoffmann meséi című művét.
   A Gárdonyi Géza Színház is bemutatja hetente egyszer, pénteken este egy-egy produkcióját. Nagyon jó, hogy igyekeznek tartani a kapcsolatot közönségükkel a bezárt színházak, de az lenne az igazi öröm, ha megszűnhetne rövid időn belül ez az állapot és ott ülhetnénk újra a nézőtéren.
   Nem irigylem a direktorokat, a vezetőket, ők is csak a bizonytalanságot vehetik biztosra, de nyilván van több tervük, a lehetséges nyitási időpontokra készített megoldások variációi. Blaskó Balázs, egri direktor pár napja azt mondta, most augusztus 21-re tervezi az évadnyitó társulati ülést és szeptemberben már játszanának. (Októberben szokták kezdeni az előadásokat, de vannak elmaradt és pótlandó bérletes előadások, ez indokolja a korábbi, szeptemberi időpontot.) A soproni Petőfi Színház pedig már ki is tűzte a szeptemberi napokat az elmaradt előadások pótlására. A Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, Béres Attila azt nyilatkozta, úgy számolnak, s úgy készülnek mindennel, hogy amint feloldják a zárlatot, ők másnap játszani fognak.
   Megnyílnak a színházak – de lesz-e közönség?
   Két vélemény ütközik laikusok közt és szakmai körökben egyaránt, az első szerint még hosszabb ideig nem lesz kedvük – vagy nem lesz merszük ehhez az embereknek, a másik nézet azt mondja (és én is ebben bízom!), hogy örülni fognak a visszakapott lehetőségnek, örömmel foglalják el újra bérletes helyüket, vesznek jegyet egy-egy estére. Őszintén kívánom, hogy mielőbb így legyen!