A városi televízió bemutatta a hét pályázót a színház igazgatói posztjára. Az egyes adásokat követve rendre frissült - itt a blogon a nevek betűrendje szerint sorolt - írásban foglalom össze legfontosabb gondolataikat..

Blaskó Balázs, színművész, a Gárdonyi Géza Színház jelenlegi direktora

 A közalkalmazotti státusz megszüntetése, a pandémiás helyzet és annak súlyos anyagi következményei a színházra és a társulati tagokra nézve bizonytalan helyzetet, lelki és egzisztenciális válságot okoztak.
   Ezért döntött úgy, hogy korábbi elhatározását megváltoztatva mégis indul a pályázaton, tapasztalatait a harmadik ciklusban is a színház szolgálatába állítva. Az elmúlt 10 éve nagyon sikeres volt. Pályázata teljes terjedelmében elolvasható a színház honlapján.  

Gulyás Hermann Sándor, színművész

  Művészeti Tanácsának tagjai lennének Jászberényi Gábor színész, Lendvai Zoltán rendező és Topolánszky Tamás, a GGTánc vezetője.
   Hét éve vesz részt az Érsekkerti Nyári Játékokon, a társulatból sok emberrel dolgozott együtt. Gondolkodik fiatalításon, de a lényeg, hogy olyan művészek legyenek Egerben, akikre büszke a város. Még fontosabb a szakmaiságot, művészi fejlődését fenntartani. Szeretné a jelenleg az egri színházban nagyon kevéssé megszólított nézőket is becsalogatni, elsősorban fiatal felnőtteket, akik hétvégén inkább mennek bulizni. Másrészt egyetemistákat, a következő bérletes-generációt. Alkalmazkodni kell, például adott esetben akár nem hétkor, hanem kilenckor kezdett, kifejezetten nekik szóló előadásokkal.

Kelemen Csaba színművész, Gárdonyi Géza Színház

   A meglévő csapatra alapozva szeretne olyan helyet teremteni, ahová jó bemenni, mindenki jól érzi magát és a hangulat alkotó. Mindenkit tisztelni kell és olyan szerepekkel ellátni, amelyek előre viszik művészi pályáján. Öröm legyen bejárni dolgozni! Ha a színész szereti azt, amit csinál, a közönség is szeretni fogja.
   Az egész világ - a koronavírus járvány következtében is - hihetetlen nagy változás előtt áll. Azt gondolja, alkalmas arra, hogy ebben a helyzetben egy színházi, szellemi központot vezessen. Nem csak felhőtlen szórakozást kell ígérni, hanem tartalmat is. A színháznak kötelessége napi kérdésekre is válaszolni. Dinamikusabb, tartalmasabb színházi elképzelése van, mint akár országos szinten. Szeretné, ha a sírkövére majd azt írhatnák: "Eger legjobb színházigazgatója".
 

   Egy vidéki színháznak népszínháznak kell lennie, minőségi munkával, műfaji sokszínűséggel – beleértve a kortárs magyar drámát is - szolgálva minden közönségréteget, képviselve alapvető emberi értékeket, tolerancia, humánum, empátia, család, hit. Ezek a drámairodalom fő motívumai is, a néző számára tanulási, nevelési, szórakoztató kapaszkodók. Cél a színház szellemi nyitottsága, szabadsága. A jelenlegi társulat jó bázis, de fontos a fiatalítás, hívni színészeket, rendezőket a két egyetemről (* SZFE és Kaposvár), valamint meghívni olyan rendezőket, akik ismerik a vidéki színházi létet – esetleg Egerbe visszatérőket is.
   Nyitottabbá kell válnia a színháznak, „kimenni a városba”, irodalmi, képzőművészeti programokkal is szélesíteni az intézmény közszolgálatiságát, újraalkotni arculatát, gondolatiságát. 
 

Szíki Károly, színművész, a társulat korábbi tagja

   Szeretné visszahozni a művészi koncepciót és tematikát, ami az alapításkor megvolt és a színház művészeti centrum jellegét. Ma jó közepes, csigahéjába zárkózott színházat lát, megújulásra nem képesen.
  Üzleti alapokra helyezett színházmodellt képzel el, saját székhelyén és a megyében is játszó színházat, de befogadó jelleget is, amikor a színház tájolni megy, akkor Egerben másokat fogadhat. A városban találni kell újra külső játszóhelyeket is. A társulat jó alapú, jó karakterek vannak, de érzi a kifáradás jeleit. A repertoárt frissíteni szeretné, nem szakadva el a klasszikusoktól és operettől sem, de modern darabokat is játszani, például Tolnai Ottótól vagy Lezsák Sándortól. Vissza kell szerezni a nyári játszási lehetőséget, nem elvenni azoktól, akik eddig csinálták, hanem fúzióban, együtt dolgozni.

Szőcs Artur rendező-színművész, Miskolci Nemzeti Színház

   Ideálja az a színház, ami önmagáért beszél, ahol a városnak, színésznek és nézőnek minden előadás ünnep. Minden színésznek szüksége van évadonként legalább két olyan munkára, amikor ünneppel a lelkében megy be. Minden egri előadást szeretne megnézni, mindenkinek bemutatkozni, személyes és közös beszélgetésekre is sort keríteni. Különleges hellyé kell varázsolni a színházat, ahol azt kapja a néző, amit sehol máshol, ehhez igazi csapat kell. Drasztikusan változtatni nem szabad, az új szellemi utat, kalandot csakis együtt lehet elkezdeni. Operett-musical szakon végzett az egyetemen, majd elvégezte a rendező szakot, tanított is ott, tapasztalata tehát van, de semmit sem szeretne egyedül, a társulatot kihagyva elkezdeni.
   A nyitó előadást biztosan meg tudja mondani, a többi függvénye a társulattal való ismerkedésnek. Kihasználva, hogy közeleg Bródy Sándor születésének 160. évfordulója, itt még soha nem játszott A dada című darabjával nyitna. Gyönyörű történet, Eger mellett játszódik és a szerző a város szülötte. 
 

Venczel Valentin, színművész, a társulat korábbi tagja, az Újvidéki Színház igazgatója

    Hét éve nem állt az egri színpadon, de a társulat tagjaként gondol magára.
   A társulatról: a fiatal generáció igen lojális, de inkább csoportos megnyilvánulásokban jeleskednek, lehetne kicsit több a személyes bátorságukból. A középkorosztálynál észlelhető a fásultság, de a rájuk osztott feladatot még eléggé magas szinten végzik. Az idős kollégák közt a rutin az, ami „elkendőzi a jelen idejű kreativitásnak a megoldásait”. Túl kell lépni a jelenlegi zártságon, a színház hatáskörének bővítésével. Megnyílni a városból jövő kezdeményezések előtt, másrészt szellemi centrumnak lenni, kisugárzással a városra és azon túl is! Belépni újra Eger kulturális brandjének egészébe. Évek óta nincs benne az idegenforgalmi kínálatban, kimaradt a nyári rendezvényekből, nincs együttműködés olyan társintézményekkel, mint például a Harlekin Bábszínház… A relatív elitizmus a színháznak is, az ott dolgozó művészeknek is, a városnak is kárára van.