1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Szalad az idő… Húsz éve, 2000. augusztus 28-án volt a hivatalos műszaki átadás, ezt 21-én társulati ülés követte, az első két előadás pedig a Stúdióban (Ibsen: A vadkacsa) és a Nagyszínpadon is szeptember 20-án volt. A megyei önkormányzat által szervezett zártkörű díszelőadáson Bornemissza Péter: Magyar Elektráját mutatták be. Dr. Vass Géza megyei főjegyző mondott ünnepi köszöntőt, jelen volt Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter is.
Előzetesen a Heves Megyei Hírlap augusztus 12-i száma már részletes leírásban mutatta be az új épület közönség által látogatott és előlük rejtve maradó tereit is. Részlet az utóbbiból: „Az egykori titkárság helyén művészbüfét alakítottak ki, bordó-zöld összhatásban. Ajtaja falán Pierot-t ábrázolják Tiffany-üvegből, aki kezében konyakosüveget tart. (Az üvegben valóban lesz egy csepp konyak.) Az emeleti részen kapott helyet a titkárság, de az eddigitől lényeges változást jelent az is, hogy egy hangfelvételek, hangjátékok elkészítésére alkalmas stúdiót is kialakítottak a jobb oldali emeleti félkörben.”
* A Galériák menüpontban két képtár mutatja be az egri színházat. A mi színházunk - anno (1884-1999) és A mi színházunk (2000-től)