gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Napló

DÉRYNÉ EGERBEN - HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁRA

2022.09.27. 10:01

   1872. szeptember 29-én hunyt el Déryné Széppataki Róza, a vándorszínészet korának nagyszerű művésze, az első magyar operaénekesnő. A Miskolci Nemzeti színházban - ahol életében utoljára lépett színpadra - emlékgála keretében emlékeznek rá. Járt azonban Egerben is.
   Az egri jezsuita gimnáziumban 1692-től kezdve játszottak iskoladrámákat, latinul, kivételes esetekben, 1763-ban és 1768-ban, magyarul is, de világi színpadon magyar szó Egerben először 1815. június 15-én hangzott fel.
  A Pesti Színjátszó Társaság, amelytől elvették a Rondellát, feloszlott. Egyik csapatuk Murányi Zsigmond és Benke József direktorságával Miskolcra indult, s Egerbe is betért. Déryné Naplójában így írta le a városba érkezést:
   „Egyszer csak előttünk termett a város, az ő szűk, sötét kapujával, mely körül még akkor nehéz láncok függtek a falba erősítve … Beereszkedtünk a sötét kapu alá (* Hatvani-kapu), nagy zörgést okozván a nehéz parasztszekér, hogy rengett bele a kapu tetején lévő sötét épület, mely fekete volt, mint ha valami égés füstje maradozott volna rajta a rég elmúlt időkből. Vastag rostélyú két üregéből homályosan és busán pislogott alá néhány töredezett üvegdarab.”
   Ugyancsak a Naplóból tudjuk, hogy csak egy-két előadást akartak tartani, „de oly szíves fogadtatásban részesült a társaság, hogy sokkal több ideig maradtunk ott, mint előbb szándékunk volt. A sok meghívásnak ebédekre, ozsonnákra, vacsorákra, pincékbe, nem volt szünete. Ez új dolog volt előttünk, Pesten ilyenekben nem részesültünk soha”.

Még nincs hozzászólás.
 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


 
  
 

 

 
Lezárt szavazások