December 29-30-31. Az utolsó előadások (* az írás megjelenése után derült ki, hogy betegség miatt a 30-i és 31., szilveszteri előadások elmaradnak). Január 1-jén lesz még egy Újévi koncert is, de az nem a G.G.Sz. produkciója, csak helyet ad hozzá, s bezár a színház. Március közepéig. Éppen a téli hónapokban, amikor egy-egy színházi este könnyen elcsábíthatná – jó esetben – a nézőt. Gondolom, mire újra előadás is lesz, az már áprilisra esik majd. Kényszer a zárás, az energiaválság miatt kialakult pénzügyi helyzetben Eger Önkormányzata döntött így. Nyilván nem jókedvéből, nyilván megvan rá a nyomós és érthető oka. És nem Eger színháza az egyetlen az országban, amelyik erre kényszerül, jóval nagyobb városok teátrumai is zárva lesznek. (Ugyanakkor a Miskolci Nemzeti Színház például – köszönhetően nem kis mértékben az adománygyűjtésnek – módosított játékrenddel, de folyamatosan játszik tovább.) Nincs is értelme vitatkozni, megkérdőjelezni a sajnos szükségszerűséget, de szeretnék szólni a dolog érzelmi oldaláról. S ez a megközelítés csak azt mondathatja, egy színház sem zárjon be! Várja a közönségét és – például éppen ilyen nehéz időkben – előadásaival próbálja tartani bennük a lelket! Egy színház sem zárjon be és ez érvényes minden színházra, arra is, amelyet személyesen nem is ismer az ember, arra is, amelynek előadásai esetleg nem igazán őhozzá szólnak, arra is, ahol szívesen ül ott estéről-estére.

Mert az épület lehet akármilyen szép, városképileg meghatározó, új vagy patinás, a lelke a társulat munkája, nézők elé tárt produktuma. Anélkül üres, tetszhalott. Szerencse, hogy csak átmeneti intézkedésről van szó, de szomorú helyzet ez, bárhogyan nézzük is. Egyik szemem tehát sír – de a másik sem nevet, csak mosolyog picit. Ez a mosoly pedig annak szól, hogy legalább életjelet márciusig is adnak magukról. Január-február-március, összesen 9 alkalom, de ebből is 2 zártkörű rendezvény, illetve városi ünnepség. Hét előadás lesz (lehet) tehát mindössze ebben az időszakban, s azok sem a színház épületében, hanem  a Bartakovics Béla Közösségi Házban. A produkciók: Az égig érő paszuly című mesejáték, a Páratlan páros című komédia és két újdonság: Petőfi 200 – versben, dalban, prózában, illetve Bűvös virág – Madách 200, szenvedély egy felvonásban. Játszási napok: péntek és szombat. (Ez személy szerint nekem például azt is jelenti, hogy a Madách-estet sem biztos, hogy meg tudom nézni, lévén mind a kétszer szombaton lesz, s akkor 20:40-kor jön az utolsó busz, amivel még haza tudok jönni…)  
   Minden zárni kényszerülő színháznak kívánom, hogy mielőbb leteljen ez az időszak és ne legyen ilyen soha többet!