1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
A színházzal szemben, ott ált a Caffe Rouge. Egy ideje már üresen (ezt megelőzően pedig egy ideig Levendula néven működött), de azelőtt - sokáig - Caffe Rouge volt. Szerettem. Hogy mi köze van a színházhoz és a bloghoz? Előadás előtt szerettem teraszán üldögélve kávézni, nézni, ahogyan a nézők már kezdenek szállingózni. De volt közvetlenebb köze is, ott a teraszon, télen vagy rossz időben odabent készült nem is egy interjú a blog számára. Pontosan ugyan nem tudom, csak gondolom, a Covid járvány "tehetett be" végleg ennek a számomra kedves helynek. Most egy iroda működik már a helyén. Sajnálom!
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások
Archívum
