110 évvel ezelőtt, 1913-ban, június 22-én ért véget az évad, a "szezon". Az Eger című, "hetenkint szerdán és szombaton megjelenő politikai és társadalmi lap" Szezon után című írásában fejtette ki véleményét.

"Vasárnap este zsúfolt ház, rengeteg sok taps, izzó lelkesedés, virágeső, stb., stb. között záródott színházunk idei szezonja. Ez a szokatlan, majdnem páratlan szezonzárás minden embert megmozgatott és hiteles helyről tudjuk, hogy azon a napon legalább annyi ember távozott jegy nélkül a színházi pénztártól, mint amennyi boldogan mosolygott a künnrekedtek tehetetlen bosszankodásán.
   Ez a zajos szezonzáró hűséges fokmérője a mai színháznak és közönségnek egyaránt. Anélkül, hogy a Palágyi-társulat volt szubrett primadonnájának értékét, tehetségét, kedvességét, játékát, temperamentumát kisebbíteni akarnók, megállapíthatjuk, hogy komoly darab és a legnagyobb művésznő sem tudott volna Egerben fél akkora házat összehozni mint amilyen a vasárnapi volt.
   Dicsekszünk folyton fokozódó műveltségünkkel … de közben nem vesszük észre, hogy mennyire lecsúsztunk a jó ízlés útjáról. Egy évszázaddal ezelőtt a magyar nemzeti nyelv mentsvára volt minden összetákolt színpad. … Azután iskola lett a színházból … az élet iskolája, ahová tanulni járt a művelt és kevésbé művelt ember egyaránt. Ma: csupán vagy legalábbis javarészt szórakozó hely. … A darabok többnyire értéktelen sikamlósságok, vagy legalábbis tiszavirág életű, egyenesen csak egy esti szórakozásra szánt, tartalmatlan alkotások. … az üzlet telt házakat követel, telt házak pedig csak a könnyű és többnyire léha darabok után várhatók. És a most elmúlt szezon is csak ebben az irányban haladt."

Lássuk ezek után, mi volt a szezonzáró időszak műsora: