1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Art Eger néven született újjá a Coviddal kezdődött több éves kényszerű kihagyás után a Pinceszínház. Az új névhez új helyszín is társult, az Érsekkert egyedülálló hangulatú szabadtéri színpada után most a Líceum udvarán láthatók a produkciók. Mégpedig két nagy csoportra oszthatóan. Az egyik csoportba tartoznak az igazából tényleg csak szórakoztatni akarók, mint pédául a Kölcsönlakás, a másikba azok, amelyek jobban illenek az "art koncepcióba". Már az Érsekkertben is voltak példák ilyen próbálkozásra - Sullivan: Esküdtszéki tárgyalás, vígopera, Szép Ernő: Kávécsarnok - most egész sorozat várta a nézőket. Edith Piaf-est Varga Klári és Rusz Milán előadásában, Sághy Tamás önálló estje, És Rómeó és Júlia - Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter, Frank Sinatra-est Bakos-Kiss Gáborral, Fesztbaum Béla Seress Rezső estje.
A Singin' in The Rain című dal (az azonos című amerikai filmből) azért került a címbe, mert a tegnap esti előadáson a kezdés előtt öt perccel zuhogni kezdett az eső, szó szerint akkor állt csak el, amikor a tapsrend véget ért. De senkinek sem kellett eláznia, mert mindenki kapott esőkabátot. Nagyon jó megoldás! Így zuhé ide vagy oda (a színpad eleve fedett, tehát ott sem ázott senki) meg lehetett tartani az előadást, amelyben a tapsrend végén, előre nyilván nem tervezetten, de utalva az aktuális helyzetre elhangzott ez a dal is és a közönség együtt énekelte Bakos-Kiss Gáborral.