Nem először hozok szóba a színházi etikett körébe tartozó témákat, nyilván – sajnos – nem is utoljára.
1. Ha a mellettem lévő hely gazdája már a helyén ül, amikor megérkezem, természetesen köszönök. „Szép” pillanat, amikor felnéz rám és – nem, hogy szóban nem viszonozza, még csak egy fejbiccentésre sem telik.
2. PET palack. Márpedig előadás közben nem illik sem enni sem inni és ez egyike az alapvető színházi illemszabályoknak! Nem igaz, hogy nem lehet egy órát kibírni anélkül. Legutóbb konkrétan 5 (nem egymás társaságában lévő nézőt (egyébként hölgyeket mind) láttam műanyag palackkal bevonulni a nézőtérre, ahová azt nem is szabad bevinni és volt bizony, aki a legnagyobb nyugalommal iszogatott is nem egyszer az előadás alatt, ráadásul az első sorban ülve. (Egyébként ugyanaz a hölgy, akiről ezt egyszer már megírtam .) Mielőtt csak a nézőtéri dolgozóknak szedné le bárki is a fejét, hogy miért engedik, szögezzük le, hogy előadás közben nyilván nem tudnak – pláne nem az első sorban ülő nézőhöz odamenni, szólni, de a beengedésnél sincs könnyű dolguk, mert bizony a kedves néző – ebből arra lehet következtetni, sejti talán mégis, hogy nem kellene – félrefordulva, rejtve a palackot vonul be, illetve a táskájában viszi, s csak előadás közben kerül elő.  
3. A cukorkapapír hosszas zörgését ("természetesen" a legcsendesebb jelenet alatt) most hagyom is...