Kedves gy�szol� csal�dtagok, koll�g�k, bar�tok, szeretett n�z�ink!

   Volt id�, mikor azt hittem, hogy Magdika n�ni �r�kk� �l. � lesz a kiv�tel az id� sodr�s�ban, aki kij�tssza az elm�l�s k�rlelhetetlens�g�t, aki id�tlen kortalans�gban, kacagtat� vid�ms�gban, valami f�ld�n k�v�li b�kess�gben, vel�nk marad ott… a Tittel P�l utc�ban, a musk�tlikkal megrakott erk�lye m�g�tt.
   Aki egykor elment az ablaka alatt, nem is tudta, hogy annak a f�ldszinti lak�snak a n�h�ny n�gyezetm�ter�n az egyik legszerethet�bb ember lakik. Egy idegen sz�m�ra k�v�lr�l n�zve � sem volt m�s, mint egy �tlagos id�s asszony, egy szok�saiban elmer�l�, �nnepeken is h�tk�znapokat �l� nyugd�jas. De mi, akik k�zelebbr�l ismert�k �t, pontosan tudtuk, hogy ebben a musk�tlis lak�sban egy k�l�nleges m�v�sszel, nagy�vet bej�r�, megpr�b�ltat�sokt�l sem mentes �lettel tal�lkozhatunk, ahol zen�ben, versben, vagy �ppen pr�z�ban sz�lal meg a t�rt�nelem Magdika n�ni hangj�n, kez�nek red�iben rejt�z� parf�millat� mozdulataiban, mosoly�nak megnyugtat� szel�ds�g�ben, a k�pekt�l roskadoz� falak k�z�tt.
   �letem k�l�nleges k�t �v�nek tartom azt az id�szakot, amikor megosztotta velem �nk�nt v�llalt mag�ny�t. M�gis, most azok az �vek, mint egy t�volinak t�n� m�lt, �gy keringenek eml�keimben.
  Tudom, hogy az �letid�nk nem v�gtelen �s mik�nt a Zsolt�r�r� fogalmaz: „,,,megem�sztj�k a mi esztendeinket, mint a besz�det. A mi esztendeinknek napjai hetven esztend�, vagy ha feljebb, nyolcvan esztend�, �s nagyobb r�sz�k nyomor�s�g �s f�rads�g, amely gyorsan tovat�nik, mintha rep�ln�nk… ,Tan�ts minket �gy sz�ml�lni napjainkat, hogy b�lcs sz�vhez jussunk!”
   A t�volinak t�n� eml�keiben, Magdika n�ni egykori �let�ben most ezt a b�lcs sz�vhez jut�st l�tom. Soha nem k�vetel�z�tt, soha nem tolakodott, csak k�rt, javasolt, tan�csolt.
   Ezzel egy�tt eszembe jutnak nagy besz�lget�seink az eb�dl�asztaln�l, a nappaliban kar�csonyfa d�sz�t�s k�zben vagy lecs�f�z�skor a konyh�ban. Minden�tt jelen volt az �ltala k�pviselt der�, optimizmus �s a v�gtelen humor. Egyszem�lyben volt sz�momra m�v�sz, nagymama �s j�bar�t. Tiszteletteljes j�bar�t. T�le megtanulhattam, hogyan kell tart�ssal, m�lt�s�ggal meg�regedni, lelki �s fizikai kapaszkod�kat keresni, hogy az elesetts�gben val� kiszolg�ltatotts�g kev�sb� legyen megterhel� testnek �s l�leknek egyar�nt. Megtanulhattam t�le, hogy m�g az �reged�ssel egy�tt j�r� korl�tok k�z�tt is lehet m�sok�rt l�tezni, m�sokra gondolni.
   �lete utols� �veiben is, amikor m�r rendszeresen t�mogat�sra szorult, gondoskod� volt. Mindenkit etetett. Madarat… macsk�t… engem. Ha v�letlen�l (ami csak ritk�n fordult el�) ki kellett dobni egy-egy marad�kot, arra gondolt, hogy szeg�ny kis patk�nyk�k mennyire fognak �r�lni a szem�ttelepen. Im�dta a macsk�kat �s miut�n m�r neki nem volt, az erk�lyen egy etet�t�lat helyezett el �s abba tette az idegen macsk�knak sz�nt �telt (amit gyakran a rig�k csipegettek fel). Szegedi l�ny volt, de gy�l�lte a halat. M�gis, ha v�lasztani kellett a napi men�k k�z�tt, a r�ntott halat rendelte meg, mert tudta, hogy �n szeretem. Ilyenkor felh�vott telefonon �s ezt mondta: Van kaja!
   Id�s kor�ig rendszeresen �szott. �tven �vesen tanult meg ker�kp�rozni, egy az utc�jukban lak� tizen�ves kisfi� seg�ts�g�vel. T�bb mint k�t �vtized m�lva, megsz�l�totta a h�z el�tt egy kedves f�rfi: tetszik r�m eml�kezni? �n tan�tottam a n�nit biciklizni!
   Zolika! – mondogatta gyakran, mi az�rt �rtj�k meg olyan j�l egym�st, mert egy f�b�l faragtak benn�nket! Mind a ketten sz�n�szek vagyunk, mind a kett�nknek ugyanazt jelenti a sz�npad!
   �s a sz�npadon t�l, sok minden m�s is ugyanazt jelentette nek�nk.
   Mes�kben �lt, ak�r csak �n. A h�l�szoba ablaka el�tt ma is van egy f�zfa, ami egy id�ben rendk�v�l megviselt volt, m�r-m�r a pusztul�s vesz�lye fenyegette. Kij�ttek a kert�szek, metszett�k, form�lt�k, majd a fa �j er�re kapott. Sors�t Magdika n�ni az ablakb�l k�s�rte figyelemmel, izgult �rte, hogy t�l�lje, k�zben zil�lt �g� bar�tj�t K�cos n�vre „keresztelte” el. K�z�s volt a zene ir�nti szeretet�nk is. �gy ker�ltek sz�ba azok a sz�nh�zi est�k, amiket a nagyszer� Latab�r �rp�ddal vagy S�rdy J�nossal t�lt�tt, vagy a vid�ki fell�p�sek a hideg pajt�kban, f�tetlen m�vel�d�si h�zakban, ahol m�g olajl�mp�kkal vil�g�tott�k meg a t�lv�z idej�n is ny�ri ruh�ban j�tsz� sz�n�szeket. Mindez ma m�r sz�nh�zt�rt�nelem.
   Csikland�san tudott kacagni… mindenen… ak�r �nmag�n is, ha �ppen erre volt sz�ks�g ahhoz, hogy k�nnyebb legyen elviselni a hossz� �lettel j�r� testi �s fizikai neh�zs�geket. Figyelem magam, ahogy �regszem – mondta egyszer. Megd�bbent� �lni akar�s �s �lni tud�s volt benne. Mindenben kapaszkod�t tal�lt ahhoz, hogy a lehet� legt�bbet ki tudja hozni abb�l a marad�kb�l, ami egy k�zel sz�z �ves embernek juthat.
   K�zel sz�z �v! De milyen sz�z �v? Vil�gh�bor�, n�lk�l�z�s, menek�l�s, �llamos�t�s, rendszerv�lt�s, vil�gj�rv�ny. 1956-ban elszakad�s a csal�dt�l, a gyermekeit�l, (akikre hal�l�ig b�szkes�ggel gondolt) �s akik minden akad�ly ellen�re, amit a t�rt�nelem r�juk k�nyszer�tett, m�gis az �desanyjuk k�zel�be ker�ltek, gondoskod� szeretettel vett�k �t k�rbe �s t�mogatt�k az utols� pillanatig, az �lettel betelt elker�lhetetlen v�gig.
   Sz�n�szi l�tez�s�nk, pillanatm�v�szet�nk velej�r�ja, hogy az �ltalunk elj�tszott szerepek, el�nekelt dallamok, ejtett k�nnyek, vagy hars�ny kacajok a m�land�s�g kincsei k�z� tartoznak, amit sz�let�s�k ut�n azonnal elkezd felfalni a felejt�s feneketlen has� d�mona. Nem marad ut�nunk m�s, csak p�r megs�rgult sz�nh�zi felv�tel, n�h�ny anekdota �s egy gondolatban tartott k�p a n�z�k eml�kezet�ben.
   Magdika n�ni, vagy ahogyan a sz�nh�zban h�vt�k, Olgyus utols� szerepe a Cs�rd�skir�lyn� Cec�li�ja volt, hetven �ves kor�ban. Eml�kszem arra a fegyelmezetts�gre, ahogy p�ld�ny�t tartva r�tta a lap sz�l�re a rendez�i instrukci�kat. �n z�ldf�l� kezd�k�nt izgalommal �s szorong�ssal tele pr�b�ltam fel�rni a nagyokhoz. Egyik alkalommal k�tszer is bemondtam egy v�gsz�t, ami ugye lehetetlen, mert v�gsz�b�l csak egy van. � t�relmesen r�m n�zett �s megk�rdezte: Ez most k�tszer lesz? … mert akkor be�rom.
   Nem Magdika n�ni… egyszer volt. Mert v�gsz�t… m�g a sz�nh�zban sem ism�tl�nk.