gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Napló

120 ÉVES AZ EGRI SZÍNHÁZ 4/1. RÉSZ

2024.08.14. 08:00

120 éves az egri színház. Néhány adat az előzményekről: 1754 – a jezsuita gimnázium diákjainak első magyar nyelvű színielőadása Egerben, 1815 – az első magyar nyelvű, már színészek, vándortársulat által játszott előadás a városban.
   1884-ben felépült az Aréna, a fából készült színházépület. 1903-ig volt Thália egri otthona. Az utolsó előadás Gárdonyi Géza Annuskája volt.

Az EGRI UJSÁG 1903. augusztus 19. számának írása bejelentette, hogy a szezon befejeztével lebontják, hogy helyet adjon egy új, „díszes, modern színi palotának”. Az írást az eredeti helyesírással olvashatják:

Németh József szintársulata bevonult Egerbe és szombaton megkezdette előadásait a nyári szinkörben. Bizonyos ünnepi hangulat vesz erőt rajtunk, midőn e sorokat írjuk: nem csupán azért, mert a magyar szinművészet azon apostolait üdvözöljük városunk falai között, kik a mieink, a mi szinikerületünk szintársulatának tagjai, hanem azért is, mert a mostani szini-szezónnal a mi nyári szinkörünk fennállásának 20-ik évét tölti be és mert e jubiláris szezón befejeztével a két deczenniumot élt és sok vig estét látott deszkaalkotmány is befejezi rendeltetését, lebontják, hogy helyt adjon a Magyar Athén – mint a hogy szellemes irónk, Maczki Valér dr. Egert nevezte – diszes, modern szini-palotájának. A szinészet ügye Egerben nagy lendületet vett az utóbbi időben. Nem volt a mi közönségünk soha mostoha a szinészet iránt, daczára annak, hogy bizony volt rá idő és nem is egyszer, hogy dédelgető rokonszenvünkkel éppen a szintársulatok éltek vissza mostohán, hanem a mostani hangulat páratlanul áll Eger kultur-történelmében. Ma mindenki szinügy-barát és lelkes hive az állandó szinkör megteremtésének. A szinügyi bizottság állandóan működésben van s a közönség nem riad vissza az áldozatoktól, hogy az egri szinészet állandó hajlékot nyerjen. Ennek a kedvező hangulatnak létrehozásában lapunk is sokat fáradozott és hogy nem sikertelenül, a tények igazolják. 
   Az „Egri Hiradó” című, heti két alkalommal megjelenő lap 1903. október 8-i száma egy verset közölt, melyből a lebontásra ítélt Arénában uralkodó állapotokról is kaphatunk némi képet (* az eredeti helyesírással):

A szinház búcsúszavai

Isten veled Eger,
Én édes városom,
Lásd meg sem átkozom
Hóhérítéleted,
Ég áldjon, ég veled...
Könnyű lesz halálom,
Csöndes kimulásom,
Hisz mind, de mind láttam,
Donna valahány van:
Frida, Nina, Póli,
Lonci, Miczi, Lóri
Drága selyem szoknya
Vagy feszes trikókba
Hangjuk itt csöngették,
Zuhogó tapsorkánt
Bájjal köszöngették.

Könnyű most éltemnek
Csöndes kimulása,
Mint ősz Simeonnak,
A szent Bibliában,
Mert láttam, megláttam,
Drága Thaliámnak
Legkedvesebb lányát,
Szép, ragyogó lelkű,
Szelid Annuskáját.
Ti pedig, a kiknek
Valaha ártottam,
Czúgos szellőcskével
Fejfájást okoztam,
Ruhátok rontottam,
Szögecses padokban,
S szemetekbe olykor
Port is hintegettem,
Átkaitokkal oh!
Ne bántsatok engem,
Hulló fa-bordáim,
Hangos ropogásin
Induljatok oh! meg,
Halálos ágyamon
Nagy az én bánatom:
Bocsássatok oh! meg!
Bocsássatok oh! meg!      

Ugyanez a szám tudósított arról „Szinészenk Miskolczon” címmel (* szintén az eredeti helyesírással), hogy „Németh József szintársulata, mely másfél hónapig szórakoztatta az egri közönséget, szerdán délelőtt hagyta el városunkat. A fabódéban elhangzott az utolsó előadás, s ott, hol nemrégiben a szinészek bohém, vidám játéka tette hangossá a környéket, az ácsok kalapácsütései hangzanak, lebontják a fabódét, hogy Thália papjai jövőre már szépen felépített kőszínházban játszhassanak. Szinészeink szerdán délben 1 órakor érkeztek Miskolczra, s már 5 órakor összegyűltek a színházban próbára. Az első előadás szombaton lesz, melyet valósággal Gárdonyi-estnek lehet nevezni. Ugyanis Gárdonyi Géza egyenesen a miskolczi színház részére prológot írt, melynek czíme: „A szinészek érkezése.” Ebben a prológban a szintársulat összes tagjai részt vesznek s így már a prológban megismerkedik a közönség a szintársulattal s az egyes szinészek szerepkörével. A prológ után Gárdonyi „Annuska” czímű poétikus vígjátékát fogják adni, mely vígjáték nálunk is óriási hatást ért el. A czimszerepet Kondrát Ilonka, közönségünk dédelgetett, intelligens művésznője fogja kreálni, s a vígjáték szereposztása pedig ugyanaz lesz, mint nálunk volt.

(Folytatása következik!)

 

Még nincs hozzászólás.
 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


 
  
 

 

 
Lezárt szavazások