1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Egy jó óra volt 3-4 hete egy nap a Cigánykerék előadásáig. Kint álltam a színház előtt , amikor jött Szabó Emília a színészház felől sietve. Én nem is vettem észre, de ő rám köszönt, nagyon kedvesen, mosolyogva és annyit mondott: Köszönjük! - és sietett tovább. Szívesen, igazán nincs mit mondtam meglepve, de tulajdonképpen nem is tudom mit köszönt meg, azt, hogy ott ülök gyakran az első sorban, vagy amit erről az előadásról írtam itt a blogban. Akkor vajon honnan értesült róla? Mindenesetre jólesett.