A színház átriumában ülök, történetesen egészen egyedül. Odajön egy kislány, mint később kiderül, negyedikes csak még.
   - Csókolom!
   - Szervusz!
   - Olyan gyönyorű itt minden. A bácsi itt dolgozik?
   - Nem, de ismerős vagyok itt. Szeretnél talán kérdezni valamit? Biztosan tudok segiteni.
  És megindul a kérdések sora, az épületről, hova nyílnak az ajtók, merre lehet bemenni a színpadra, a színészekről, a kislányt minden érdekli, és közben az is eszébe jut: ,,Bocsánat, nem mutatkoztam be.” Megmondja a nevét. Én is a legnagyobb komolysággal bemutatkozom. Volt már színházban Debrecenben és Budapesten is, itt Egerben még nem. Eddig csak  mesejátékokat látott, ez az előadás lesz az első komolyabb. Megegyezünk, hogy a végén elmondja, hogyan tetszett. Nem is feledkezik el róla... De jó, hogy ilyen érdeklődő és ilyen udvarias, az illemszabályokat már egész fiatalon ismerő és be is tartó gyerekek is akadnak még - ha már csak mutatóban is...!