A Színház Vendégkönyve többnyire fórumként működik. Ritkán, de megszólaltam ott én is. Ha igen, akkor mindig valami erős érzelmi töltés késztetett rá. Gondoltam, áthozom ezeket ide is, hogy legyen együtt minden a blogon… Némelyik hozzászólás hangneméért én kérek elnézést, de szó szerint idézem a hűség kedvéért.

2008.10.19.
 

"Hát ilyen szarság mint pénteken láttam az Akliz-darabbal az egri szinházban, már rég lattam. Blamázs volt a szinház számára, hogy még a taps alatt, még a szinézek is a szinpadon álltak, ki mentek a nézőtérből. Kár a pénz és a szinézek munkaért. Sajnálom a szinézeket, sajnos nincs jobb, és hogy legyen pénzük, ilyen szarságot is el kell vállalnuk. Nem lenne már itt az ideje egy igazgató cserére? Kiváncsi vagyok mi másnak a véleménye ehhez a darabhoz."

2008.10.20.
 

"Blamázs volt a szinház számára, hogy még a taps alatt, még a szinézek is a szinpadon álltak, ki mentek a nézőtérből."
Eddig az idézet. Nos én voltam az, aki pénteken még a taps alatt kiment. Olvasva az előző két hozzászólást és főleg annak a hangneme miatt, amelyikből itt most idéztem, megteszem, hogy nyilvánosan elnézést kérek ezért a szereplőktől és a színháztól és elmondom, hogy nem az előadás miatt tettem ezt - mellesleg életemben először - hanem objektív ok miatt, el KELLETT érnem az 5 perc múlva induló buszt. Az természetesen mindenkinek szíve joga, hogy tetszik-e egy előadás vagy nem és nyilvánvaló volt nekem is, hogy nagy vitákat fog az Aliz kavarni és szélsőséges véleményeket kiváltani, de azért a hangnem normális volta mindenkitől elvárható lenne. (Nekem már van újra jegyem egy következő Aliz-ra.) Tisztelettel: J.F.
_____________________________________________________

2009.04.26.
 

Mi egyszer egy Nézőt már "Örökös Néző"-vé avattunk. Remélem, emlékszik még valaki.

2009.04.28.
 

"Remélem, emlékszik még valaki."

- Én mindenképp! Hogyne emlékeznék... A lapon az aláírások sajnos teljesen kifakultak, olvashatatlanná váltak, de azért őrzöm. A rózsaszál pedig még be is van keretezve (préselve). A pezsgőt megittam :) Kétszeresen szép volt az a tavaszi este. Egyrészt az előadás, másrészt utána, amikor egyszer csak ott találtam magam én is a színpadon és a közönség nekem is tapsolt. Nagyon meghatott amit csináltatok és - nem akarok szerénytelen lenni, de büszke vagyok rá, hogy átélhettem és megkaptam tőletek ezt az "Örökös néző" címet. Köszönöm. Remélem látjátok, hogy azóta is igyekszem méltó lenni hozzá. Ha össze kellene szednem életem legszebb pillanatait, az az este előkelő helyen állna.

2009.05.16.

J.F.- nek Örülök, hogy marandandó az élmény, mi is sokat emlegetjük. És figyeljük, mikor vagy a "helyeden" a nézőtéren. Minden jót Neked! Nádasy
_____________________________________________________

2009.05.14.

Diótörő 2009. május 14. – 15.00 órás előadás
1. Nem tudom ugyan, hogy a színpadra mennyi hallatszott, de minden részvétem azoké a művészeké, akik ilyen közönség előtt „teszik ki a lelküket”… Jó - gyerekekkel telt meg a nézőtér – na de hol voltak a kísérők? Költői kérdés – ott ültek közöttük. A világért rájuk nem szóltak volna, sem akkor, amikor éktelen sikítozást rendeztek a nézőtér elsötétülésekor (de még ez „hagyján”), sem amikor gyakorlatilag az egész második részt hangosan végigbeszélték, röhögték, stb… Ja és az erkélyről meg ruhadarabokat lengettek… De az legalább csendes tevékenység volt… Senki sem magyarázta meg nekik még, hogyan illik színházban viselkedni? Érthetetlen. Persze mit is várok… mögöttem két kísérő ült. Ha éppen nem beszéltek, akkor cukorkás papírral zörögtek. Minek megy színházba, akit minden érdekel, csak az előadás nem? És miért teheti tönkre azoknak az élményét is, akiket viszont igen? Nem csak én voltam felháborodva….! Én bizony ilyen eset után egy udvarias, de határozott levélben tájékoztatnám azt az iskolát, ahonnan a renitens csoport érkezett (hiszen ez könnyen beazonosítható) és kedvesen megkérném, hogy legközelebb mielőtt jönnek kicsit beszélgessenek már el minderről. Ja és még mielőtt valaki pedagógus-ellenességgel vádolna, elmondom, hogy magam is az vagyok, én is hoztam már nem egy csoportot, de azok tudtak viselkedni, mert megtanítottam velük, hogy itt mi illik. Nem egy tanítványom van, ma már felnőtt is köztük, aki azóta is rendszeres színházba járó, mert akkor megszerette. De nem azért, mert itt jókat lehetett üvöltözni, meg csevegni előadás közben.
2. Miért jövök gyerekelőadásra? Hát nem jövök, ha nem „muszáj” – épp ezért, mert sajnos nem egyedi a tapasztalat. Csak sajnos a Diótörőt szinte csak gyermekelőadásként tűzte műsorra a színház. Ami egyrészt ezért probléma (nekem), másrészt meg a kezdési időpontok miatt. Délelőtt 10 óra, délután 15 óra… Ütközik a munkaidővel. Így sajnos kevesebbszer láthattam, mint szerettem volna, de nagyon remélem, hogy a jövő évadban lesznek ismét előadásai – este is! Ugyanis nyugodtan kezelhető felnőtteknek szóló előadásnak. Természetesen mást ért belőle a gyerek és mást a felnőtt. De az előadás színvonalas, szép élmény.
3. És akkor szeretném még azt is elmondani, hogy természetesen olvastam a tánctagozat megalakulásáról szóló híreket, meg előadásaik kritikáit is, tehát tudom, hogy nem maradtak dicséret nélkül, de mégis úgy érzem, még több méltatást is megérdemelne, hogy vannak és ilyen színvonalon működnek (Diótörő, Chicago, Három az egyben). Már Gali László direktor úr idején, az önálló társulat megalakulásakor a törekvések közt szerepelt egy saját tánckar – elég sokat kellett várni, míg megvalósult, de most igazán lehet örölni neki. (És gratulálok Túri Lajosnak – ezzel sem vagyok egyedül -, aki ma a címszerepet táncolta.)
_____________________________________________________

2010.03.21.  kiscsillag

………én azért tudnám bírálni az egész közönségszervezést is,rosszul összeválogatott bérletek,életunt dolgozók,száz éve ott porosodó asszonyok,akik soha nem mennek el az előadásokat megnézni,nem is tudom, hogy így hogyan lehet valamit népszerűsíteni,ha nem is ismerjük.Én tavaly vagy előtte voltam személyesen jegyirodában(mert azóta be sem megyek),mikor beléptem senki sem köszönt,úgy néztek rám mint a véres rongyra és amikor kérdeztem,az előadásokról fogalmuk sem volt, hogy mi miről szól és úgy érezetem magam,mint ha valami csavargó lennék……..

2010.03.21.

Nagyon meglepett "kiscsillag"-nak a Szervező irodáról írt véleménye, mert én hosszú évek óta ennek mindig csak az ellenkezőjét tapasztaltam személyesen is és ismerőseim elmondásából is, kedvességet, készségességet (hú, de érdekesen hangzó szó)... talán egy olyan időpontot fogott ki, amikor valakinek nagyon rossz napja volt - nem helyes akkor sem, de ott is emberek dolgoznak... Én nem érzem, hogy ez lenne a jellemző! J.F.

2010.03.21.

Megfordítanám a dolgot. J.F.-nek nyilván nagyon pozitív kisugárzása lehetett a jegyirodában korábban dolgozó hölgyekre, mert a személyzet megújítása előtt ugyanaz volt a tapasztalatunk, BÁRMIKOR is mentünk be vagy hívtuk Őket telefonon, mint kiscsillagnak.

2010.03.21.

Tisztelt Hölgyek és Urak, Kisasszonyok és Ifjak!
Úgy látszik, sokan kapva kapnak rajta, hogy van egy újabb pocskondiázható része a színháznak, és örömmel teszik közzé vélt vagy valódi sérelmüket. Mielőtt bárki félreértené: NEM, nem védem azt, ha bárkivel modortalanok voltak, vagy nem úgy intéztek valamit, ahogyan ő elképzelte. Helytelen! De nem volna (lett volna!) sokkal gerincesebb, ha akkor melegében az érintettnek kifejezik – természetesen kellően udvarias és intelligens módon – nemtetszésüket, minthogy most mindent és minden esetet egy kalap alá véve „a szervezést” szapulják? Még azt is elárulom, hogy velem is esett már meg, hogy egy-egy mondatot érdesebbnek éreztem a kelleténél, de máskor meg maximális kedvességet tapasztaltam, sokszor. Nekem is vannak olyan napjaim, amikor picit mordabb vagyok, vagy bánt valami – gondolom, mindenkinek. Vannak hibák ott is, mint mindenhol, de nagyon fontos munkát nagyon nehéz körülmények között és sokszor mindenféle kényszer és nyomás alatt végeznek, s az egyszerűen nem igaz, hogy velük mindenkinek csak rossz tapasztalata van. És most akkor nem is térek ki arra, hogy néha egyes oda betérők milyen modorban beszélnek velük és hogyan értetlenkednek a legegyszerűbb dolgokon is, és mekkora türelem kell például, amikor ötödször kezdik újra, hogy akkor hogyan is kaphatnának mégis jegyet arra az előadásra, amire már elsőre megmondták nekik, hogy már nincs egy darab sem, vagy hasonló szervezőt próbáló esetekre… (Ja! Én NEM vagyok a szervezés munkatársa, sem valamelyik dolgozó rokona, barátja, sem a Színház dolgozója – csak van fülem, meg szemem!) És igenis a Szervezés vezetője is nagyon korrekt és a munkatársai is mindent megtesznek. Hogy nem tudnak mindig mindenkinek kedvére tenni? Ez nyilván bántja az érintettet, de nem is lehetséges. Hogy néha gond van (volt) a modorral? Biztos vagyok benne, hogy ezután még jobban igyekeznek majd udvariasnak lenni mindenkivel – de abban is, hogy eddig is erre törekedtek.