gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Napló

BARÁTOK KÖZT

2010.06.27. 20:34

   Ne tessék sem felhördülni, sem örvendezni a cím láttán! Nem arról lesz szó, amire mindenki gondol, hanem valóságosan élő és érvényes – figyeled a második jelzőt, Erika? – barátokról. (Ami azt illeti tény, hogy Erika abban a címben idézettben is jelen van, de sem ő sem én nem gondoljuk, hogy innen kellene ismerni tehetségét, művészi képességeit.)
   Két napig tartó Tücsök és Hangya Fesztiválon jártam Egerszalókon (lásd Az országban és külföldön rovatot). Nappali és éjszakai programok – valahol ideiglenes otthonra is szert kell tenni a közbeeső időkre. Az én házigazdáim ő és párja, Géza voltak. Nádasy Erikát jó másfél évtizede ismerem, előbb csak a színpadról, később már személyesen is, beszélgettünk is, még  később leveleztünk is - hála az internetnek. Párjával sem most találkoztam először, de ez volt az első alkalom, hogy hárman „együtt laktunk”. Beszélhetnék vendégszeretetükről, mindarról, amitől tényleg otthon érezhettem magam, de inkább azt mondom el, milyen jó volt belelátni, erre az időre beilleszkedni és feloldódni laza, de a másikra mégis minden pillanatban odafigyelő, kedvesen és vonzóan „őrült”, felelősen bohém (tudom, fából vaskarikának tűnik, de ez esetben nem az) világukba. Jó volt azt érezni, hogy azon ritka szituációk egyike ez, amelyben ott lehet akár a barátság kiteljesedésének lehetősége is. A fesztiváli programok utáni hajnalig tartó beszélgetéseink során nagyon komoly témák is előkerültek. Ilyen (közhely) az élet, meg ilyen a színház, ilyen volt ez a két nap is – és nagyon jó volt így! Erika, Géza, mindent köszönök!

                

1 hozzászólás
Idézet
2010.06.28. 23:35
Nádasi Erika

Nincs mit köszönni, mi is jól éreztük magunkat. Bármikor szívesen látunk.

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások