SZERINTED MILYEN KAPCSOLAT VAN A SZÍNHÁZ, LÉGKÖR, ILLAT FOGALMAK KÖZÖTT?2010.08.15. 15:55
A fenti kérdést szegezte nekem a Vendégkönyv egyik beírása. Íme a válaszom!
Hogy van-e egyáltalán kapcsolat, fel sem merül. Legfeljebb csak az, hogy mit is értsünk itt most légkörön. A fizikai válasz egyértelmű, van azonban egy átvitt értelmezés – és tudom, hogy a kérdés megfogalmazója ebben egy hullámhosszon van velem -, ami körülvesz bennünket, ahogyan, amiben, akik között élünk. Életminőségünkben pedig fontos szerepe lehet a színháznak is, tehát a kérdést ennyivel akár majdnem megválaszoltnak tekinthetnénk. De miért fontos a színház? Mert nemcsak szórakoztat, de megnyugtat, feldúl, elgondolkodtat, elvarázsol – mikor mit (esetleg többet is egyszerre) és ezzel érzelmi és gondolati létünk egyik formálója, befolyásolója. Ha színházba megyek, várok valamit attól az estétől és ha megkaptam, azért, ha nem, akkor azért nem hagy nyugton, azért mocorog, alakul, érlelődik bennem, vált ki örömet vagy haragot. És máris hatott a pszichikus klímámra, azaz a magán-légkörömre. Na és az illat? Mindnyájan ismerjük azt az érzést, amikor egy-egy személyhez, szituációhoz vagy helyhez egy-egy illatot is társítunk, ha rá gondolunk. Természetesen van saját illata a színháznak – minden színháznak is. Összetevői maga az épület, a közönség és a legfontosabb az előadás szó szerinti - díszletek, a használt smink és egyéb anyagok - illata (de beszélhetnénk átvitt értelmű illatáról, aromájáról is!), a varázslat egyik eleme, amit megérzünk, amint felmegy a függöny.
* Földi Kitty, akinek két írása már olvasható volt a blogon, szintén válaszolt a kérdésre. Lásd a Vendégszerzők írásai rovatban!
|
Igazad van, átvitt és konkrét értelemben is sokmindent meghatároznak az illatok, az aromák. Sokszor egyféle illat egy embert, helyzetet, történést jelent. Minden kultúrában fontosnak tartották, és számunkra is fontos, jelentős. Egyrészt vágyunk a már megélt "illatokra", másrészt el akarjuk kerülni, így sokan sok helyzetben tudatosan használják. Talán hallottad, hogy az amerikai rendezők egy szerelmes film forgatása előtt tesztelik, hogy a főszereplők el tudják-e viselni egymás illatát. Ha hiteles a játék, akkor gyakran nemcsak a filmben szerelmesek egymásba a színészek, hanem ténylegesen is. A szaglásunk a leggyengébb érzékszervünk, mert könnyen megszokjuk az illatokat, de nem létezünk nélkülük, sokszor csak a tudattalanunkban éljük át azokat. Sokszor zavar, hogy illatok nélkül nézem a tévét. A színház más, komplexebb élményt nyújt, hiszen például, ha egy színész rágyújt a színpadon, azt előbb-utóbb mindenki érzi a nézőtéren. És gyakran a színészek játéka is előhoz illatélményt illatok nélkül, bár ehhez két dolog kell, az aki adni akar és az aki átélni. Olykor a film és a tévé is illatos nekem.