1967-ben az egri színház önálló társulata megszűnt - befogadó színház lett. A város és környéke lakói azonban ebbe a veszteségbe nem akartak belenyugodni, s 1980-ban elkezdődött a folyamat, amelynek köszönhetjük, hogy ma ismét van egri társulat. A sikerhez kellettek olyan emberek, akik vállalták ennek az ügynek a képvisele­tét. Egyikük Kiss Sándor, később a színház ügyvezető igazgatója.
  - Úgy éreztem, ha semmi mást nem hagyok magam után az életben, csak elérem, hogy a színházunk újra önálló lesz, akkor nem dolgoztam hiába – mondta egy korábbi beszélgetésünkkor.
   Gazdasági oka volt, hogy 1985-től, tehát éppen 25 évvel ezelőttől az első két évben még egyszerre befogadó és bemutató jelleggel működött a színház, Szikora János vezetésével. Az ő rendezésében 1985. december 12-én bemutatták Vörösmarty Csongor és Tündéjét, nagy országos visszhanggal.
   1986 őszén Gali László került a színház élére, megnyerve a kiírt pályázatot. Az 1987/88-as évad elején már egy új egri társulat mutatta be Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabját.
   - A közönség érezte: ez a mi társulatunk, ami színészeink! Nekem ma is meggyőződésem, hogy ahol csak befogadnak előadásokat, az nem igazi alkotóműhely. Nemigen különbözik egy művelődési háztól, ahol többéle szakkör és szórakozási lehető­ség között a színjátszásnak is helyet biztosíta­nak. Ez a mi “Nemzeti Színházunk" – idézek ismét egy korábbi beszélgetést.
   Mostanában ismét el-elhangzik, leírják netes fórumokon, hogy mennyire nem lenne jó, ha megint befogadó színházzá válna. Az évadnyitó társulati ülésen Homa János, Eger Kulturális Bizottságának (akkori) elnöke azt mondta, értékekben kell gondolkodniuk a politikusoknak és fontosnak tartja, hogy Egernek önálló színháza és társulata legyen.
   Mi is annak tartjuk!
 

 * Ezt az írást átvette az  egriszin.hu és az  agria.hu is.