gardonyiszinhazblog

   

     

     
Menü
     
search engine by freefind
     

 



Talán csak egyszerű
néző, talán nem. Én az utóbbit gondolom…
Azért, mert 1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is - a rekord 24 alkalom. Azért, mert írásaim hetente jelentek meg a Heves Megyei Nap című újság színházi rovatában. Azért, mert 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői és Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatódtam és büszke vagyok erre. Azért, mert vannak ott barátaim is, de mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik.
Azért, mert magamat is a színház csodálatos világához és ezen belül erős szállal a Gárdonyi Géza Színházhoz tartozónak érzem. 2010.04.05.  J.F.

     
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Napló

AGRIA VOCES - PRESSZO-MUSICAL. BESZÉLGETÉS NAGY ZOLTÁNNAL

2010.12.09. 20:07

   Honlapjuk még nincs, csak készülget – ha valaki tudni akar róluk, meg kell keresnie valamelyiküket. Legutóbb egy könyvbemutatón játszottak, december 11-én a színház Páholy Partiján hallhatók, majd 17-én a szihalmi karácsonyi koncerten – ahol már voltak egyszer, és mivel nagyon pozitív volt a visszajelzés, Gulyás László, a zeneiskola igazgatója ismét hívta őket. Azért is szívesen mennek, mert ő fellépés után kedvesen köszönetet mond, és ez is nagyon fontos. Nagy Zoltánnal beszélgettem. 
           
 

   - Nem csak udvariasságból mondom, valóban sugárzik rólatok koncert közben, hogy szeretitek, amit csináltok.
   - 2007 decemberében merült fel az együttes gondolata, miután előző évben egy Sotto Voce nevű formációval voltunk Marokkóban. Spirituálékat, négyszólamú kórusműveket, könnyűzenét énekeltek és én egyre többet lekísértem őket. Később tagjaikból alakult egy dzsessz-kvartett, kiegészülve basszusgitárossal, akik szintén Marokkóban játszottak, s ez annyira jól sikerült, hogy ismét jött egy felkérés. Csakhogy addigra már a dobost kivéve mindenki kiöregedett,  el is mentek a városból, volt, aki az országból is, munkát vállaltak… A lehetőséget azonban nem akartuk elszalasztani, úgy döntöttünk, hogy alapítunk egy zenekart. Az én hobbim a musical - sok előadás létrejöttében működtem már közre a színházban, tehát elég jó ismereteim vannak -, úgy gondoltam, megpróbálhatnánk ezt a vonalat vinni, kihasználva azt a lehetőséget is, hogy itt a tanszéken vannak jó hangú fiúk és lányok. A fő motiváció azonban mégis az volt, hogy hangszerünkön ugyan valamennyien stabilan játszunk, de egyikünk sem Glenn Gould – a saját hangszeremhez kapcsolódó példát hozva. Szólózenekarként sem lennénk rosszak, de olyan van „százezer”. Hogy valakik kiállnak és énekelnek négy szólamban, esetleg ötben vagy hatban, ebben sem, de ebből is sok van. Olyan azonban, aki meg tud szólaltatni nehéz, váltakozó ritmusú, ostinatos vagy pörgő vagy különböző hangulatú musicaleket és közben énekel több szólamban, nem nagyon akad. Ehhez vagyunk mi heten - Agria Voces, az EKF zenekara:
Balázsi Vivienn Noémi -ének,
Niczky Nikolett - ének,
Cseh András – billentyű, vokál,
Erdész Márton – basszusgitár, ének,
Fehér Sándor Adrián – gitár, vokál,
Klem Dénes – dob,
Nagy Zoltán – zongora.
   - Milyen volt a marokkói fogadtatás?
   - Az arab dallamvilág annyira más, hogy ezt a zenét nem értik. Az ottani skálák a mi fülünknek nemhogy idegennek tűnnek, hanem nálunk nem is léteznek. Másrészt ott a zenészeket ugyan nagyra tartják, de zeneoktatás nem létezik, mert gyakorlatilag a zenélést a vallással kapcsolják össze. Az összes daluk ilyen témájú, akár egyházi jellegű, akár könnyűzene – ezekre tombolnak.
   Az utat a főiskola fizette. Ezután játszottunk évnyitón és évzárón, pályaválasztási fórumon, külföldi vendégek fogadásán – sokat foglalkoztatott az intézmény.

   - De azért nem maradéktalanul felhőtlen a kép, az együttes életében is akadnak kisebb-nagyobb nehézségek – melyek megoldása nem rajtatok múlik.
   - Amit nem akar senki sem megérteni, hogy mi, ha bármilyen koncerten fellépünk, akkor minimum másfél órát ott a helyszínen gyakorolni kell, mert a hét hangszer- és 5 vokálmikrofon beállítása nagyon nehéz. Nem csak kifelé kell jól szólnia mindennek, hanem befelé is, a kontrolloknak. A kettő szorosan összefügg, hiszen ha mi nem halljuk jól magunkat, akkor hamisak leszünk és pontatlanok… És a másfél órában nincs benne a hangszerek odaszállítása, felpakolása a színpadra! A Magyar Dal Napján ez okozott is zavart.
   Mi szeretetből zenélünk, de vannak feltételek – anyagiak is, amelyek nélkül megoldhatatlan. Nem tudnunk mindent ingyen vállalni, hiszen tagjainknak is meg kell élni. Olyan is van közöttünk - a gitárosunk -, aki most már Budapestről jár ide a próbákra és fellépésekre, de nem keresünk mást helyette, mert ez így egy csapat. Egyikünk sem rendelkezik korlátlan anyagi lehetőségekkel. Személy szerint én az együttestől egy fillért sem keresek. Amit fellépésért kapunk, azt mind a „gyerekek” közt osztjuk szét, illetve egy erősítőt vettünk. Van egy emberünk, aki olcsón szállítja a fellépések helyszínére az összes szükséges berendezést, fel is rakja a színpadra, megcsinálja a hangbeállást és levezényli a koncertet, majd összepakol és elszállít mindent. Csak, mert jóban vagyok vele. De ezzel sem szabad visszaélni, s amikor erre való próbálkozást tapasztalunk, az el tudja venni az ember kedvét.
   Megpróbáljuk a lehető legigényesebben csinálni. Nem csak a siker miatt, hanem mert jó együtt lenni, próbálni, játszani. A muzsikus napi szinten gyakorol. Ha egy napig nem gyakorlok, észreveszem, ha egy hétig, észreveszi a közönség – mondta Liszt Ferenc. Az együttes tagjai nagyon jól tudnak együttműködni, nagyon nagy alázattal teszik a dolgukat. Eleinte én hangszereltem, majd jöttek a többiektől is az ötletek. Ez nem az én zenekarom, hanem a mi zenekarunk. Én ugyan a főiskolán tanítok, de abban a pillanatban, amikor próbálni kezdünk, vagy elkezdődik a koncert, egy muzsikus társ vagyok. A próbákon muszáj, hogy legyen egy főnök, aki megmondja, hogyan csináljuk. Annál a számnál, amit én hangszerelek, ez én vagyok, de amit más, már nem. Vagyunk olyan baráti kapcsolatban, hogy ha megkérdezi, mit gondolok, elmondom, esetleg segítek, de akkor ő a főnök!
   - Repertoárotok nagy része ismert musicalek dalaiból áll. Mondanál néhány konkrét példát?
   - Klasszikus és modern rock musical egyaránt szerepel benne - a My Fair Lady vagy az Oliver (az eredendően szimfonikus hangszerelést írtuk át erre a „presszo-musical együttesre” - zenetörténész társunktól származik ez a meghatározás), Chicago, Hair, Jesus Christ Superstar - az utóbbit kivételesen jól énekli basszusgitárosunk, amellett, hogy nem kis szerepe van a számban, mint basszus szólam. Énekelünk magyar darabokból, például A padlásból is. Volt olyan megrendelésünk, amikor egyszerre ünnepelte 60 éves fennállását az ének és a földrajz tanszék, hogy csináljunk egy zenés földkörüli utazást, a kontinensekhez kapcsolódó magyar rock számokból – ebben szerepelt többek közt az Afrika – KFT, Valami Amerika – Bon-Bon, Ausztrál nyár  - Delhusa Gjon, Keleti éj – Karthago vagy Varga   Miklós Európája.
   - Őszintén ajánlom minden olvasó figyelmébe az Agria Vocest. Akinek pedig nincs alkalma élőben meghallgatni őket, talál róluk videofelvételt a Líceum Televízió honlapján.  


* Ezt az írást átvette az Eszterházy Károly Főiskola főiskola honlapja is.

* Facebook hozzászólás: ... ezt írták rólunk :) ... Nagyon örülök neki, VÉGRE!!! Cseh András
 

Még nincs hozzászólás.
     
Ön szerint?
Lezárt szavazások
     

     
Plusz
Friss hozzászólások
     
Mobilblog