gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Napló

A XVII. EGRI ÚJÉVI KONCERT (AZ AGRIA JÁTÉKOK RENDEZVÉNYE)

2011.01.02. 14:55

 

   Ünnepi, meghatott, de vidám, minden szépet és jót remélő hangulat… Attól a perctől várjuk minden évben ezt az estét, amelyikben a műsorvezető elköszönt tőlünk, de ígérte és kérte az újabb találkozást, egy év múlva. Ez a záró mondat az idén – 17 év óta először – nem hangzott el. Vajon miért? Hiányzott…
   A nagyszerű Egri Szimfonikus Zenekar, Szabó Sipos Máté vezénylést színesítő humora, az énekesek,  táncosok emléke fel-felvillan évközben is. Tizenhét évvel ezelőtt talán maguk a szervezők sem lehettek bizonyosak benne, hogy az egri újévi koncert ilyen sikeres, minden évben várva várt rendezvény lesz. Délután és este megtelik a nézőtér, előadás előtt vagy a szünetben egy pohár pezsgő, jófajta bor kíséretében elbeszélgetnek az emberek, s amikor vége sem siet senki, a kellemes program után még maradni volna kedvük – lassan hagyják el a színházat. Ez okoz is némi gondot az előadások között, mert keveredik a két közönség, s a ruhatár nehezen birkózik meg ezzel. Érdemes lenne a délutáni előadást 16.00 óra helyett 15.00-kor kezdeni, megoldaná a problémát – és a fellépőknek is több idejük maradna kicsit pihenni.
   Elhangzik a köszöntő – nem politikáról szól (volt egy év, amikor az is megesett – füttyszó és „nem politikai nagygyűlésre jöttünk” bekiabálás fogadta), s kezdődik a koncert.
   A műsor jellege az utóbbi néhány évben megváltozott. Addig a komolyzenei irodalom erre az estére illő darabjai, operaáriák és operettek, musicalek részletei szerepeltek, most már Strauss-művek mellett csak operett… Én egyértelműen kedvelem ezt a műfajt, mégis azt mondom és érzem, hogy felemelőbb volt, amíg nem így volt – örülnék (és tudom, hogy nem vagyok egyedül), ha visszatérne a korábbi gyakorlat. Tegnap este felmerült bennem egy javaslat a fellépők körére is. Szilágyi Olgát, a színház korábbi primadonnáját Egerben kedves személyiségéért nagyon sokan szerették, ének- és tánctudása is vitathatatlan. Biztosan szívesen látná őt a közönség az újévi koncerten!
   Visszagondolva a korábbi alkalmakra felbukkan most egy fura emlék – úgy 2003 és a megelőző egy-két év tájáról… Egy Feleki Kamillra emlékeztető bácsika, alacsony, szemüveges, ősz hajú emberke, nem az alkalomhoz öltözve, bordó, V-alakú kivágású pulóverével, aki eleinte csak a fejét dugta ki lassan, óvatosan a színpad bal hátsó sarkában a kulisszák mögül, majd felbátorodott és már egyre több volt látható belőle, már a nyak, a pulóver is kikandikált, majd  hamarosan előre is lépett, ott állt teljes valójában a színpad sarkában – szemlélte a közönséget. A földszintről alig volt észrevehető, de a karzatról nagyon… Amikor elunta visszahúzódott, de csak átmenetileg, újra és újra előjött. Nézelődött a frakkos, estélyi ruhás zenekar és énekesek mögül, cseppet sem zavartatva magát attól, mennyire nem illik a képbe, sőt, mintha még beszélt volna is valamit. A zenekar leghátsó sorában ülőkhöz? Vagy csak önmagát szórakoztatta? Szemmel láthatóan azt gondolta, nem látjuk… Ki volt ő? Azóta sem tudom, de barátaimmal – akkoriban még ők is minden évben ott voltak, mára csak én maradtam – néhány évig mindig szóba került, ott lesz-e most is. Kicsit olyan volt ez a jelenség, mintha valami titokzatos figyelmeztetés volna, az este után jönnek megint a hétköznapok.
   De mi inkább elandalodtunk, hittük az álmot, hogy az életben minden elegáns, ragyogó, csupa szépség és öröm, mint ott a teremben. Így volt ez tegnap is – és nagyon jó, hogy így lehetett. 
  Befejezésül ismét elhangzott a Radetzky-induló. Ez olyan hagyománnyá vált – akárcsak Bécsben -, amelyet várunk és nagyon zokon vennénk, ha elmaradna.
   Az idei naptáramba december elejére már bejegyeztem: Újévi koncert – JEGY!

1 hozzászólás
Idézet
2011.01.03. 20:49
Balog Imre

Tisztelt J.F.!

Véletlenül tévedtem erre az oldlara, ám mivel én is ott voltam az újévi koncerteken( mert a délutánit és az estit és megnéztem), emgedjen meg néhány észrevételt az írásával kapcsolatban.

Az első ami szembetűnt, hogy Szabó Sipos Mátén és a remek szimfonikusokon kívül nem említette egy fellépőnek a nevét sem. Pedig nem "akárkik" voltak, hogy csak Pitti Katalint és Benkóczy Zoltánt mondjam. De természetesen Zám Andrea, Vokó jános, Teremi Trixi, Bozsó József is remek teljesítményt nyújtott! Ezúton gratulálok nekik!

A másik ami egy kicsit furcsa, hogy a blogbejegyzés első felében azt emeli ki, hogy de jó lenne újra, ha inkább komolyzenei, vagy helyesebb lenne úgy írnom, hogy túlnyomórészt nem csak operettekre épűlő lenne az újévi koncert. Ám a végén azzal zárja írását:

"De mi inkább elandalodtunk, hittük az álmot, hogy az életben minden elegáns, ragyogó, csupa szépség és öröm, mint ott a teremben. Így volt ez tegnap is – és nagyon jó, hogy így lehetett."

Ez némi ellentmondásnak tűnhet. Én nagyon élveztem a délutánt és az estét is. Bár az esti közönség egy kicsit "merevebb" volt. Abban azonban egyetértünk - ha egészségem engedi -, hogy jövőre is ott leszek(ünk)!

Tisztelettel:

Balog Imre


Válasz:

Tisztelt Balog Imre! Én nem érzem ellentmondásnak, hiszen az írásban is említem, hogy kifejezetten szeretem az operett műfaját. Tehát jól éreztem magam most is. Mégis - szeretném, ha nem csak ez a műfaj lenne - mint korábban... és elandalodni operaáriákon, komolyzenei műveken is lehet...  De tiszteletben tartom természetesen az Ön véleményét. Minden jót! J.F.

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások