Nyílt próba volt ma este a színházban, a Kukucskáló sorozat részeként. Kíváncsian figyeltem, a - leginkább ifjú - közönséget mennyire köti le a Szegvári Menyhért vezette próba, az alkotói folyamatba való betekintés lehetősége. Közönséget írtam, mert úgy nézték, mint egy előadást, amelynek témája-cselekménye történetesen az előadás létrejötte. Illedelmesen, visszafogottan, a próbát nem zavarva, de „vették a poénokat”, amikor valami galiba adódott vagy egy – nem a darab részét képező - humoros megjegyzés elhangzott. Érdekelte őket a dolog.
   Judit? Judit kedves, intelligens ifjú hölgy. Írhattam volna lányt is, hiszen még középiskolás, de az egyéniségéhez ezt illőbbnek találom. (Egy írása is olvasható a Postaláda rovatban: Egy vélemény a Selyemcipő – magára hagyva című bejegyzéshez.) A blognak köszönhető az – eddig virtuális – ismeretségünk, kicseréltük időnként véleményünket egy-egy előadásról. Most a próba előtt és a szünetben személyesen is elbeszélgettünk. Nagyban azonosan gondolkodunk a színházról általában és az egri színházról szorosabban véve. Jó, hogy vannak a fiatalok közt is, akik ilyen komolyan veszik és ennyire szeretik ezt a csodát!