1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Találós kérdés - melyik bemutatóról szólhatott ez a kritika?
"……egy dolog az, hogy Egerben valóban ígéretes társulat szerveződött, s egy másik...hogy a bemutató háromnegyed háza az előadás végére jó félháznyivá zsugorodjék."
A megfejtés:
Fordult elő ilyen régen is. 1989-es kritika részlete Schiller: Haramiák című darabjának előadásáról, Erdei János tollából…
„Úgy látszik, a magyar színházi életben nemcsak a kétszer kettő nem négy, de olykor az egy meg egy eredményeként sem kettő, hanem a semminél is jóval kevesebb adatik. Mert egy dolog az, hogy Egerben valóban ígéretes társulat szerveződött, s egy másik, szintúgy ígéretes dolog, hogy Valló Péter ezt megelőző itteni rendezése, a Figaro házassága legalábbis figyelemre méltónak tűnt. Így azután igencsak meglepő, hogy most a Valló Péter rendezte Haramiák-előadáson a mű tragikus(nak szánt) pillanataiban a nevetés lágy hullámai söpörtek végig a nézőtéren - s okkal. Amiként Egerben eleddig arra sem igen volt példa, hogy a bemutató háromnegyed háza az előadás végére jó félháznyivá zsugorodjék. Most ez történt. Csábítóan könnyű lenne az okok keresését……..”
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások
Archívum
