Hihetetlen, hogy egyesek agya képtelen feldolgozni a tényt, hogy a színházban nincs szükség rá, sőt tilos, hogy a telefonjuk bekapcsolva legyen. Az még csak hagyján, hogy esetleg maguktól elfeledkeznek róla, emberek vagyunk ugyebár, ezért minden előadás előtt elhangzik Tunyogi Péter tolmácsolásában az erre (is) figyelmeztető szöveg. De nem! Ők akkor sem kapcsolják ki. Csütörtökön is megszólalt egy előadás közben, pénteken is. Arra meg már szavakat sem találok (illetve amelyeket találok, azokat nem tűrné a nyomdafesték), amikor a jellegzetes, egyéni csengőhang nyilvánvalóvá teszi, hogy ugyanaz a készülék szólal meg többször is egy előadás alatt – vagyis a „kedves” néző még az első alkalom után sem érezte úgy, hogy el kellene némítania. Pénteken este már nem csak az előadás előtt hangzott el a figyelmeztető szöveg, de a harmadik felvonás előtt újra be kellett adni. Itt tartunk…