gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Napló

EGY IFJÚ TEHETSÉGRŐL

2012.01.19. 15:23

   A mai egri társulatban sok a fiatal. Szeretik a színházat, lelkesek, játszani akarnak… Ez az írás most mégsem róluk szól…
   Nevek - akikre kevésbé vagy jobban emlékezhet az egri közönség és aki ma is kedvence, Bácsatyai Gergely, Rudas Attila, Hüse Csaba. Azért éppen őket említem ebből a korai időszakból - a Gali László nevével fémjelzett korból (színházalapítás és az azt követő évek), mert velük beszélgetés is olvasható a blogon. Mindhárman kezdők, a színház stúdiósai voltak. Jól emlékszem első színpadra lépésükre, aztán – jó esetben – a sokasodó és egyre több tudást kívánó feladatokra.
   Egy névsor – sajnos nem teljes -, ez már 2000-ből, akkor vizsgázott a színház Kelemen László Színészképző Stúdiójában: Topolcsányi Laura, Fogarassy Péter, Kovács Viktória, Kürti Tamás, Czéh Gabriella…
   És eszembe jut Baráth Zoltán, Pardi Károly, Kakó Zsolt, Oskola Zsuzsa…
   Ne haragudjanak rám, akik kimaradtak…
   Mindnyájan őszinte lelkesedéssel, hittel, a színház iránti elkötelezett szeretettel indultak. Van, kinek sikerült, van, ki hamar elhagyta a pályát, van, kinek menet közben bicsaklott meg a sorsa. De jó emlékezni rájuk, visszagondolni a csillogó szemükre, arra, ahogyan mindent megtettek céljuk elérésére.
   Vannak azután, akik nem stúdiósok, s igazából gyerekek voltak még, de nem egy produkcióban láthattuk őket és emlékezetesek maradtak. Például Fekete Márton (Egri csillagok, Légy jó mindhalálig, Valahol Európában) vagy Pintér Kristóf (Valahol Európában).

  

Mostanában egyre többet olvasok egy több darabban statisztáló fiatalemberről. Beszélgettünk arról, amit a színpadon csinált, hogyan vélekedik az életről, megismertem komoly gondolkodását, elkötelezettségét, ezeket most visszaigazolják ezek az írások. A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója (de kisebb filmszerepben is látható már) és megjelent kritikákban dicsérik, kiemelik. „Az egyik legérettebb szereplő a Hádészt, az alvilág urát alakító Ivanics Tamás. Ő az, aki több gesztussal, megfontoltabban, átgondoltabban alakította ki szerepét, a többiek (vagy a rendező) jórészt a szerep sztereotípiáiból indultak ki.” -Olympos High School - www.fidelio.hu
Szorítok neki.

 

Még nincs hozzászólás.
 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások