1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
A közönség felismeri és elismeri a tehetséget. De bizony úgy van az, hogy ettől még nem feltétlenül szereti is. Ahhoz több kell, a tehetség mellé sugárzó művészi alázat és emberi szerénység. Mindez jellemzi a Miskolci Nemzeti Színház két művésznőjét (a színház örökös tagjait), akikkel egy ma délután beszélgetésen találkozhattunk a József Attila Könyvtárban. A közönség tehát szereti őket! Komáromy Éva temperamentuma és Péva Ibolya visszafogottabb egyénisége tökéletes, bájos egységet alkotott. Nem csak a kérdésekre feleltek, de egymást is kérdezték, kiegészítették, át-átvéve időnként a moderátor szerepét. A beszélgetést élőben előadott versek mellett színesítették videofelvételek, zenék, amelyeket a művésznők kedvelnek, gazdagítva a képet – amely a művészi pálya kezdeteitől kedves szerepeken át családi vonatkozásokig ívelt. (Szóba került az az időszak is, amikor Miskolc és Eger színházát összevonták.) A közvetlen hangulathoz hozzájárult a moderátor, Jármai György Tamás zenész-újságíró, aki nagy empátiával, a hallgatóság reakcióit figyelve alakította a beszélgetés menetét.
Minden tiszteletem a két művésznőé én 1967 és 70 között dolgoztam velük Egerben. Két fantasztikus egyéniség lakozik bennük. Örülök hogy itt most ujra láthatom öket. Az is való igaz hogy Ibolya mindíg is vissza fogottabb volt. Éva temperamentuma meg közismert.Szóval olvasva ezen írást csak az idő szált el a természetük meg maradt. Isten éltesse még nagyon sokáig őket erőben és egészségben, hagy tudják a mai fiatal szinművész generációt segíteni mert bizony rájuk fér. Mikó Jenő
Minden tiszteletem a két művésznőé én 1967 és 70 között dolgoztam velük Egerben. Két fantasztikus egyéniség lakozik bennük. Örülök hogy itt most ujra láthatom öket. Az is való igaz hogy Ibolya mindíg is vissza fogottabb volt. Éva temperamentuma meg közismert.Szóval olvasva ezen írást csak az idő szált el a természetük meg maradt. Isten éltesse még nagyon sokáig őket erőben és egészségben, hagy tudják a mai fiatal szinművész generációt segíteni mert bizony rájuk fér. Mikó Jenő