Egy közösségi oldalon így határozod meg magad: „művész emberke....kreatív lény!!! - test-antimozgás-koordinátor - ruha-jelmez-anyag manipulátor” Én ezt nagyon találó összefoglalásnak érzem. De vegyük sorra!

„művész emberke....kreatív lény!!!”

Számomra egyszerre idézi fel a benned meglévő jó értelemben vett vagányságot és a mellette hangsúlyosan élő szerénységet, művészi alázatot. Előbbire példának egri színpadi jelenléteid némelyike (például a Maya) jut eszembe, utóbbira egy televíziós beszélgetés egész estés koreográfiád kapcsán.

F.J.: Olyan emberek,  helyzetek vettek és vesznek körül, amik kialakították bennem ezt a kettősséget. Szerény vagyok, mert nem tartok még ott, hogy megengedjek magamnak bizonyos dolgokat, és egyébként is mire föl lennék nagyképű? Folyamatosan tanulok emberektől, emberekről, helyzetekről. Megtanultam az évek során csendben maradni és hallgatni azokat, akiktől igenis érdemes tanulni, közelükben lenni, dolgozni. A vagányságom szerintem ösztönből jön. A horoszkópom nyilas és annak fontos a szabadság és csibészség (mosolyog).

Az elmúlt évadban a blog olvasóinak szavazatai alapján te lettél az évad koreográfusa és legjobb táncosa. Míg folyt a szavazás, időnként megmutattam az aktuális állást és nekem is nagy élvezet volt, amilyen örömmel és izgalommal kísérted.  A közönség reakciói, véleménye, szeretete mennyit jelent, hogyan épül be a munkádba?

F.J.: Igen, nagyon örültem a szavazás eredményének. Vannak, akiknek a véleménye nekem nagyon számít és ki is kérem. A  kritikákat, esetleg kevésbé kedvező véleményeket nagyon a szívemre szoktam venni, amit nem kellene sok esetben, el kellene engednem, de nagyon lelkis típus vagyok.

Különbözik-e valamiben a civil Feledi János és a művész? 

F.J.: Alapvetően nem, ugyanolyan lelkis, komoly vagyok a munkában és magánéletben…  jó, néha el tudom engedni magam… de akkor is én vagyok (újabb mosoly).

„test-antimozgás-koordinátor”

Magyarázd ezt meg kérlek…

F.J.:Test-antimozgás- koordinátor - számomra ez a koreográfus, olyan mozgásokat találok ki, „kreatívoskodok”, hogy az már szinte antimozgás. Olyan mintha azt mondanánk, ilyen nincs - és mégis van! Legutóbbi darabom próbáin volt olyan helyzet, hogy azt mondták kollégáim, lehetetlenség megcsinálni, kígyó testű.

Győr után Budapest, majd Eger következett…

F.J.: Eger fontos állomás életemben. egyrészt itt készíthettem el első nagy darabomat, Idők folyamán címmel, másrészt olyan művészekkel ismerkedhettem meg akikre fel lehet nézni és rengeteget tanultam magáról a színházról, és színjátszásról, színpadi jelenlétről...

De ma már újra Budapesten élsz. A táncművészet számra fontos helyszíneken lépsz fel rendszeresen, Nemzeti Táncszínház, Müpa…, sokfelé látható nagy sikerrel az előbb említett egész estés önálló munkád és elkészült új darabod, a Physpacom is. Hol tartasz most a pályán?  

F.J.: Azt gondolom, rajta vagyok az úton, de még utam elején járok. Minden munka kihívás, tanulás, az egész utunk, életünk tanulás, tapasztalás. Vannak olyan emberek, akik nagyon komolyan mellettem állnak és segítenek, támogatnak, mind szakmailag mind emberileg, például Lisztóczky Hajnal, Jónás Zsuzsa, Bajári Levente, Lázár Eszter és persze a családom akikre mindig mindenben számíthatok... Az Idők folyamán pedig számomra egy megszületés, valaminek a kezdete, egy olyan fajta minőségi munkának, amit szeretnék és azt gondolom, az én utam, olyan művészekkel, akikkel az elmúlt évben dolgoztam.

„ruha-jelmez-anyag manipulátor”

Azaz nem csak tánccal foglalkozol, hanem ruhatervezéssel is.

F.J.: Kreatív lénynek tartom magam... rengeteg ötleten pörög az agyam. Ennek egyik szegmense a ruhatervezés, amit  soha nem kerestem, valahogy mégis mindig megtalált. Soha nem tanultam, inkább agyaltam, papírra vetettem és nagyon ügyes varrónőm segítségével megvalósítottuk „kreatívkodásomat”.  Így született meg műanyagból készült mini kollekcióm, amit legközelebb  most június 16-án,  a Múzeumok éjszakáján, a Nemzeti Táncszínházban láthat a közönség.