1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Október 24., Kálmán Imre születésének (és Lehár Ferenc halálának) napja 2002 óta a Magyar Operett Napja. A blog nem hanyagolja el ezt a műfajt sem, én azt vallom, hogy nincs értéktelen műfaj, csak jó vagy rossz előadás. Ma nem jelenik meg ehhez a naphoz kapcsolódó hosszabb írás, de hamarosan következik
- a Csókos asszony 1958-1989-2012 harmadik része,
- a Színháztörténeti sorozatban lesz majd beszélgetés Szilágyi Olgával, sok nagy sikerű egri operett előadás primadonnájával,
- és meg fogok emlékezni – szintén egri érdekességgel - arról is, hogy 80 éve mutatták be Ábrahám Pál Bál a Savoyban című revüoperettjét.