gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Napló

A ZENEKAR JÓ MUNKÁT VÉGZETT

2013.01.09. 00:00

    2012. december 31-én a Csókos asszony című Zerkovitz operett utolsó előadásával búcsúzhattak a nézők az óévtől. Amint azt a blogon korábban már olvashatták, a Színház - nem önszántából - konzerv-zene mellett döntött. A döntést az adott anyagi helyzet magyarázta, mégis nonszensz amire kényszerültek – operettet játszani  élő zenekar nélkül.
   Ötven-egynéhány évvel ezelőtt a Népújság azon sajnálkozott, hogy a Színház saját zenekara (!) sajnos csak 12 állandó státuszban lévő taggal rendelkezik, de az írásból kiderül az is, hogy amikor szükséges volt, megoldották a kibővítést. Nem csak az operettek muzsikáját szolgáltatták, hanem klasszikus darabok kísérőzenéjét is.   
    Igen tanulságos, mekkora fontosságot tulajdonítottak a zenekarnak és milyen aprólékos gonddal igyekeztek a lehető legjobban összeállítani és működtetni!
     Nagyot haladtunk – visszafelé…
   Mielőtt azonban a korabeli cikk olvasásához kezdenének, kivételesen idézek a blog két korábbi, a Csókos asszony előadásához kötődő írásából.
   „Óriási varázsa van az élő nagyzenekarnak. Fantasztikus élmény, nem csak a közönségnek, amikor meghajol a karmester és megszólal a nyitány, nekünk is teljesen más érzés, hogy hallom az öltözőmben hogy már szól… és a zenés bejövetel… A hangulata csodálatos. Egészen más érzés úgy énekelni, hogy ez szól alatta,  mintha ugyanazt hallom a hangfalakból, bármilyen jó is a hangszerelés.” Dimanopulu Afrodité, az 1989-es egri előadás primadonnája.
    „Az nagyon nagy baj, hogy nincs élő zenekar. A műfaj kötelező tartozéka lenne! Sajnos a költségvetés egyszerűen nem engedte meg. Ez nagy szívfájdalmam.” Lisztóczki Péter, a 2012-es előadás táncoskomikusa.


1958. június 26.

Zenekar a mérlegen
Jó munkát végzett a Gárdonyi Géza Színház zenekara

    A Gárdonyi Géza Színház befejezte egri előadásait. Véget ért a színházi évad. A múlt év szeptemberétől színházunk mintegy 16 bemutató előadásában gyönyörködhetett városunk és megyénk érdeklődő közönsége.
    A legtöbb kritikában azonban csak annyi írtak az előadások egyik nagyon fontos szerepét játszó tényezőjéről, a zenekarról, hogy az operett dallamos muzsikáját „kitűnően tolmácsolta Sebestyén András karnagy vezetésével.”
    Színházunk zenekara nagyon megérdemli, hogy most az évad végén legalább, részletesen foglalkozzunk munkájával. Az évi műsor 16 darabjából 5 operett és két zenés vígjáték előadásában vállalták az oroszlánrészt és két klasszikus mű zenei kíséretét látták el, egy viszonylag kis létszámú zenekarral. A legtöbb vidéki színház egyik legfontosabb problémája a zenekar létszámának gyarapítása, és a zenekar munkájának művészi fokra való emelése, mivel egyre több zenés darab kerül be az évi műsortervbe és a zenekar egyik fő tényezője a jó előadások biztosításának. A régi „klasszikus” operettek legfőbb értéke a zene, a dallambőség, a melódia. Ha ez a fő értéke egy-egy zenés darab, operett előadásánál nem kerül megfelelő énekes és zenekar jó tolmácsolásában a közönség elé, nem teljes értékű az előadás. Lehár: Víg özvegy, Kálmán: Marica grófnő, Jacobi: Sybill, Zerkovitz: Csókos asszony című operettjét méltó tolmácsolásban élvezhette közönségünk.
    A nagyoperettek zenei anyagát nagyzenekarokra komponálták. A mi kis 16-os létszámú zenekarunkra kellett hangszerelni ezeket a műveket. Sebestyén András karnagy vállalkozott erre az igen nagy feladatra és kiváló hangszerelése nyomán igen tömör, szép harmóniák szólaltak meg. A vonósok (két prím, két másodhegedű) olykor szépen zengő, lágy tónusán szárnyaló dallamok megfelelő aláfestést, kíséretet kaptak a fúvósok, a zongora és a többi vonós hangszerektől. Az összeszokottság hiánya az évad elején némileg érezhető volt, széteső volt a zenekar játéka, de egyre inkább összeforrott; kiváló együttessé formálódott a zenekar, kiválóan képzett karnagyuk kezében.
   Sárközi zenéje nagyon jól érvényesült a zenekar előadásában, De Fries Károly igazán pergő, fülbemászó melódiáit együtt topogta a közönség a székek alatt a zenekar ütemével.
   A Szentivánéji álomhoz írt Mendelssohn kísérőzenét Sebestyén András mesteri gonddal, mély átérzéssel, kitűnően dirigálta. Ugyancsak az egyik legsikerültebb kísérőzenéje a Tragédiának volt, szintén kiváló tolmácsolásban.
   Ezen művek előadásában is érzett még a vonósok kevés létszáma. Létszám – státus! Egymást kiegészítő fogalmak, de a gyakorlatban mégis van egy kis eltérés köztük. A12 státuszban levő színházi zenész és az operetteknél, zenés vígjátékok előadásánál négy kisegítő adja az összlétszámot. Legalább három vagy négy első és két, illetve három másodhegedű, egy klarinét és egy trombita kellene a zenekarba. A kiváló zenészekből álló zenekar ilyen összetételben a vidéki kisszínházak egyik legjobb képességű és teljesítményű zenekara lenne.
Szóba került év közben az is, hogy alkalmanként, nagyobb feladatok megoldásánál a helyben működő honvédség helyőrségi zenekara is segítene a színháznak. Erre egy-két esetben sor is került. A jövő évi műsorterv még több ilyen összeműködést tesz majd szükségessé.
   Hogy a zenekar egész évi jó munkáját mennyire dicsérhetjük minden nehézség ellenére, abban a kitűnően képzett zenekari tagokon kívül oroszlánrésze van a nagyon tehetséges, kiváló zenei műveltséggel és ízléssel rendelkező karnagynak, Sebestyén Andrásnak. Az ő sokszor aprólékos, gondos korrepetáló munkájának az eredménye, hogy a zenekar pontosan játszik és lendületes, átélt dirigálása nyomán életre kel a mű a hangszereken. Kár, hogy ebben az évadban betegsége akadályozta, hogy legtöbb előadáson dirigáljon.
  Valentin Kálmánt karmesteri tevékenységében is szívesen látjuk a zenekar élén, egyre több lendülettel, akarással és rutinnal vezeti a zenekart.
   A színház zenekarában a zeneiskola több tanára működik és a színházi zenekar tagjai közül is többen vállaltak oktató munkát a zeneiskolában. Nagyon szeretnénk, ha a zeneiskola keretein belül a zenei nevelés missziójában részt venne a színház teljes zenekara is, természetesen a sok időt igénybe vevő színházi munkán túl, az úgyis kevés szabadidő erre áldozott keretein belül. Nagyon örültünk, amikor a színház megalakult Egerben és harcoltunk is érte, úgy gondoljuk, hogy a színházi zenekar Eger zenei nevelésében, a zenei igények kielégítésében nagyobb szerepet is tudna vállalni.
  Közönségünk nagyon megszerette a színházat és vele együtt a zenekart is, mely annyi kedves élményt, jó szórakozást nyújtott számára.

Dienes Tibor, M.T. művelődési osztály


 

 

Még nincs hozzászólás.
 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások