110 �ves az egri sz�nh�z. 10/8.

Az �p�let term�szetesen k�peslapokon is szerepelt - n�h�nyat l�thattak a kor�bbi r�szekben -, s el�fordult, hogy a lapra �rt �zenet is sz�nj�tsz�ssal volt kapcsolatos.

   „…szerettem volna megn�zni, de a sz�n�szek m�r elmentek. Kezeit cs�kolja, sz�v�lyesen �dv�zli Elem�r.”
   Ezeket a sorokat is egy ilyen postai k�peslap �rizte meg, amelyet Igl�f�redre, Nagys�gos T. Lala �rle�nynak �rt Elem�r. Nagyb�tony-�faluban fedeztem fel, Barj�k Gyula mag�ngy�jtem�ny�ben. Elk�rtem �s �rtam hozz� a k�p �s a sz�veg alapj�n egy kis t�rt�netet, ami term�szetesen csak a fant�zi�m sz�l�tte – de mi�rt ne t�rt�nhetett volna ak�r �gy is? Az �r�s megjelent a Heves Megyei Napban, 1996. augusztus 31-�n, a Sz�nLap c�m� sz�nh�zi mell�kletben. A k�peslapot azonban a kem�nykalapos �rral a sz�nh�z el�tt nem tudom megmutatni. Azt akkor azzal a felt�tellel adtam �t, hogy term�szetesen visszakapom, de nem �gy t�rt�nt - „nem tal�lt�k"...

                                                            
A SZ�N�SZEK M�R ELMENTEK – ELEM�R �S LALA T�RT�NETE

   Elem�r szerette Lal�t. Igaz, szerelme m�r kor�ntsem volt a r�gi, var�zsa kicsit m�r megkopott. A Sors is mintha �gy akarta volna, hogy addig t�volodjanak egym�st�l, m�g �riznek valamit a gy�ny�r�s�gb�l, ne v�rj�k meg kapcsolatuknak egym�s gy�l�let�be fordul�s�t. Egyre ritk�bban tal�lkozhattak �s mostan�ban m�r csak a sz�npadon l�tta, de az�rt m�g ott �lt az els� sorban, mint valaha, amikor teljes szenved�llyel d�ltak-kavarogtak benne az �rzelmek. Ez m�r ink�bb nosztalgia volt, ut�rezg�s, f�jdalom, a hamarosan �rkez� mag�ny el��rzete. De az�rt m�g szerette.
   Fel-felid�zte mag�ban azt az els� est�t, amikor megl�tta. Percekig tartott csak az eg�sz, elmondott n�h�ny mondatot, mosolygott – mind�ssze ennyi, de volt valami megkap� abban, ahogyan mindezt tette.
   Nemigen tudta volna megmagyar�zni, mi vonzotta benne, de h�t a szerelem nem keres magyar�zatokat. Hossz� id�n �t ott �lt minden el�ad�son, lassan Lala  is felfigyelt r�, azut�n ahogyan m�r az lenni szokott, megismerkedtek, �s sok�ig boldogok is voltak. R�gen volt… K�zben �jra ny�r lett, Lala most Igl�f�redre utazott. Elem�r tudta ugyan a c�m�t, de teend�i miatt hosszabb id�re nem hagyhatta el a v�rost �s igaz�b�l nem is akart ut�na utazni. �rezte, hogy az �sz m�r nem lesz az �v�k. Pr�b�lt seg�teni az Id�nek a felejt�s j�t�kony munk�j�ban. Az�rt persze hi�nyzott. Valakit�l �gy hallotta, egy utaz� t�rsulat �pp azt  a darabot adja el� Egerben. H�tv�g�n gondolt egyet, leutazott. Kedvtelve n�zegette a barokk utc�kat, a L�ceum torny�t, a sz�nh�zat. �rdekes megold�s� �p�let volt. K�l�nlegess�ge, hogy az emeleti p�holyokhoz k�v�lr�l, az utc�r�l lehetett feljutni. A pr�gai Rendi Sz�nh�z ilyen, ahol Mozart Don Giovannij�nak �sbemutat�j�t  tartott�k. Az is barokk v�ros, Elem�r ott sz�letett. Sz�v�ben is barokkos burj�nz�sba kezdtek az �rzelmek, �s felt�rt benne a st�lust�l elv�laszthatatlan melank�lia is, k�l�n�sen miut�n keresni kezdte az esti el�ad�s sz�nlapj�t, �s r� kellett d�bbennie, hi�ba j�tt… A t�rsulat m�r tov�bb�llt.
   Hosszan �lldog�lt kem�nykalapj�ban az �p�let el�tt, t�prengett, mit�v� legyen. Felvillant benne, hogy ut�nuk megy, v�g�l m�gis ink�bb v�s�rolt a sarki trafikban egy k�peslapot, �s megc�mezte: Nagys�gos T. Lala �rle�nynak, Igl�f�red, Mariska-lak, Szepes megye. Csak ennyit �rt: „…szerettem volna megn�zni, de a sz�n�szek m�r elmentek. Kezeit cs�kolja, sz�v�lyesen �dv�zli Elem�r.” Csak mag�ban tette hozz�: j�, hogy �gy t�rt�nt. Ny�r van, itt ez a kedves v�ros, most bebarangolja nyitott szemmel, sz�vvel �s k�zben elrakt�rozza ezt a szerelmet. J� m�lyre. Meg�rzi, de uralkodni mag�n nem hagyja t�bb�.