Húros Annamária díszlet- és jelmeztervező belsőépítészként diplomázott, majd 1979-től a szentpétervári Nagy Drámai Színházban tanult színpadi tervezést. A szolnoki után a pécsi színháznál kezdett tervezni. Ott volt az új egri társulat kezdeti éveiben is...

   Boldogan emlékezem az egri színdarabokra.
   Gali László igazgatósága idején kerültem vendégként Egerbe, mint jelmeztervező.
   Sokat dolgoztam Szegvári Menyhérttel, akit még a Pécsről ismerek. Ő olyan erős egyéniség, aki szerette a darabjaihoz megcsinálni a díszletet, így nekem a boldog lubickolás maradt a jelmeztervezéssel.
  Meg-megérkeztem a színház elé (volt, hogy csak a sarkon jutott parkolóhely), ott rámoltam ki a kisebb-nagyobb szatyrokat az autóból, amikben hoztam a ruhadarabokat. Egy néni meglátta a kockás "lengyel asszony szatyrokat" és megkérdezte: Kedvesem, hol pakol ki? Mit tesz Isten piacosnak nézett. Azóta ez a kérdés már több városban és országban elhangzott. Mert én egy olyan jelmeztervező vagyok, aki az utolsó csipkedarabot is maga veszi meg és viszi az adott helyre.
      Szeretettel emlékezem a színészekre.
  Az Igazgatósággal nem sok dolgom volt, annál többet találkoztam a gazdasági igazgatóval. Édes Menkó Teri mindig óvott a túlzásoktól, amit máig nem tudtam levetkőzni. De hát egy darab olyan, mintha a gyerekem lenne és mindent megadok neki.
   Sajnálom, hogy az Egerbe való járás megszakadt, ami együtt jár avval, hogy Szegvári Menyhért már nem dolgozik. De kellemes visszaemlékeznem arra, hogy az utolsó darabja, a Gül Baba létrehozatalakor visszatekintett az én Varázsfuvola díszletemre még Pécsről és boldogan alkalmazta azt az én beleegyezésemmel.

 A következő darabokat csináltam a Gárdonyi Géza Színházban:
 

1992 és 1996 között (sorrendben):

Hagyd a nagypapát! Szabóky Zsigmond Rafael

Ahogy tetszik
Vőlegény
Az atyai ház
Mágnás Miska
A láthatatlan ember
A görkorcsolyapálya
Liliomfi
Az üvegcipő

2010-11-ben:
Cigánykerék

Gül baba



  

  

 Rengeteget dolgozom továbbra is és örülök, hogy azt csinálom, amit szeretek.

* Hozzászólás az íráshoz:
Szerettünk Dórival dolgozni. Így utólag tudom, hogy a szerénysége, a türelme, szóval az egyénisége miatt. Pedig a tehetsége miatt elszállhatott volna, nem tette. Olyan alázattal tudta és tudja ezt a szakmát csinálni, amit tanítani lehetne. Most van egy kiállítása Nagykanizsán. Az a baj, hogy messze van. Menkó Terézia