gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Vendégszerzőktől

RUDAS JUDIT: EGY VÉLEMÉNY A

*  Selyemcipő - magára hagyva: itt

   Nagyon szépen, finoman ír a darabról és az azt ért kritikákról. Nem bírál, mégis dorgál - tudom ez egy kicsit fura így leírva... Nekem nagyon tetszett, mind az írás, mind maga A selyemcipő. Most szombaton megyek megnézni másodszor, méghozzá örömmel. (Lesz alkalmam teljesen megérteni a darab mondanivalóját, üzenetét.)
   Nem tudom, nem értem, miért kell a nézőknek csípőből elutasítani, csak azért mert hosszú, kevesebb a színészi játék és több a "szöveg". Persze, beismerem, hogy nehéz, sok és oda kell figyelni (mikor nem?), de ha talán nyitott szemmel/füllel/lélekkel ülnénk be a darabra, egy szívet reszkető/melengető darabot láthatnánk - szerintem. Maga a díszlet is elég beszédes már.
   Nem hinném, hogy csak Mágnás Miskát, Gül babát kell játszania egy színháznak - nemcsak nevettetni kell(ene), hanem olyan pluszt adnia, ami után úgy jön ki az ember: valami teljesen új megközelítés, valami más, valami, ami szavakkal beszél egy szónélküli világról (persze, hogy nehéz szavakba önteni a szerelem-hit összefonódást!). Vagy csak csendben, elmélkedve elhagyni a színházat.
   Nem a kedvenc darabom A selyemcipő, de szeret(t)em.

 

 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások