Egy csodaemberke akinek a közelében jó lenni. Óriási fegyelem. Nagy-nagy türelem. Tehetség, az nem vitás. Vibrálás és a plusz, amitől jobb lesz a jó. Kedvesség, emberség. Nagy-nagy szakmai alázat. Pici lány hatalmas szívvel. Sata-Bánfi Ágota... ezt érzem mióta közelebbről ismerem

Pillanatok

Ágota vezet a színpadra... a kelléktár előtt Kakó Zsolt! Jessszus! Kelléktár és ott a Kakó Zsolt neve! Ezer éve nem láttam és a fene se gondolta, hogy itt és így fogom újra látni. Maugli! Nekem az marad örökre. Aztán, ahogy a színpadon jövünk megyünk, még egyszer látom a színpad és a folyosó találkozásánál... köszönöm Istenem!

Ügyelőpult... varázslatos hely... ugyan tudom, hogy ebben az életben már nem ülhetek ott, de elképzeltem... és jóóóó!

Kellékes asztal... "Ne nyúljatok hozzá"... nem is, de legalább fényképezem (igaz, csak telefonnal mert a fényképezőm lemerült).

Öltöző... premier ajándékokról mese... Radvánszky Szabolcs rajzai... azt hiszem, nemhiába szeretem őt is...

Átrium... jól magamba szivtam... régi-régi fotók, érzések és kicsit bekúszik Horváth Feri is...

No és nem tudok nem irni Sata Árpádról... aki nagyszerű szinész, de most  büszke apuka

Ajjj, de remek este volt!


 

Ja, el is felejtem, az előadás: Tündér Míra, annak is a főpróbája. Friss még, holnap még jobb lesz. Tele ötlettel, sok szép és megfontolandó gondolattal. Olyan Baráth Zolcsis...

Várom, hogy megnézzem a sulisokkal is.


 

A domoszlói MASZK, kisnánai és markazi tagokkal is, a mentor Sata-Bánfi Ágota

No és a végén se hazudtoltam meg önmagam... ugyan pontosan tudtam, hol kell majd kimenni a színházból, mégis eltévesztettem... csodaországban így szoktam járni...