gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Vendégszerzőktől

ZUBORNYÁK ZOLTÁN EL NEM MESÉLT TÖRTÉNETEI (2021)

   A ma már Londonban élő Zubornyák Zoltán színművész - rendező, színházigazgató - Facebook-sorozatban idézte fel életének emlékezetes eseményeit, "El nem mesélt történetek" címmel. A történetek időközben megjelentek könyv alakban, de a közösségi oldalon folytatódnak is. A 216. rész egri vendégszerepléséről szól.


   Még a dali időkben Gali Laci felhívott. Éppen Londonban voltam, 1995 az évszám, nyár, magánéleti válság sebeit nyalogattam, London a legjobb kúra erre (is).
- Volna-e kedved játszani Egerben?
- Persze, hogy volna, mi a feladat?
- Liliomfi az előadás, Szellemfi a szerep, jövő héten olvasó. Szia.
   Én ilyen gyorsan még soha egyetlen színi direktorral nem szerződtem. Mit volt mit tenni, csomagoltam, hazamentem, elutaztam Egerbe. A Gárdonyi Géza Színház akkor az ország legcsaládiasabb színháza volt, mindenki barátsággal fogadott, sok-sok ismerőssel találkoztam újra. Vókó Janival a teniszt is gyorsan megszerveztük, Gali pedig hagyta, hogy a szabadidőmben a stúdiósokat tanítsam, este mindnyájan a Bikában, a klubban ücsörögtünk és váltottuk meg a világot. A városról ódákat lehetne és kellene zengeni, a kitűnő éttermek mellett titkos vörösbor lelőhelyeket találtunk, s akkor még szabadon lehetett Egerszalókon fürdeni éjszaka. A színházban intenzív munka folyt, hosszú és alapos próbák voltak, szerettem. Áts Baba és Agárdy Dudi mellett az egészen kivételes tehetségű M. Horváth Jozsóra emlékszem nagy szeretettel, elképesztő és magával ragadó tehetség volt, szenvedélye volt a színház, nem is lehetett vele másról beszélni. A Turandotban játszott akkor, emlékezetesen remekül. Sokat ültem az asztalánál előadás után. Erre az időszakra esett, hogy megnyertem a tatabányai igazgatói pályázatot, Gali sok jó és használható tanácsot adott, hálás szívvel gondolok rá. A Liliomfi szép sikert aratott, sokáig műsoron volt. A színház fiatal tehetséges színészeit nemsokára Tatabányára is meghívtam, a Kőműves Kelemen előadásában Hüse Csaba, Bácsatyai Gergő és Kakó Zsolt is játszottak. Román Sanyi akkor még művész volt és nem menedzser, remek koreográfiát készített az előadáshoz.
Egy szó, mint száz: Eger az a város, ahová csak szép emlékek fűznek.

 

 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások