1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Maya.
Teljes telt ház. Zsótér Sándor, a rendező egy oszlop mögött húzódik meg, az előadás végéig ott is marad, időnként eltűnik, majd újra felbukkan. Az első felvonás nekem nem tűnik olyan erősnek, mint az utolsó egri előadáson. (Lásd A Maya ma este című bejegyzést!) Kicsit megijedek ettől, de a második rész már "tökéletes". A páholyomban egy Pápáról érkezett házaspár ül még, szünetben kérdezem őket, azt mondják másra számítottak, de nem érzik rosszul magukat. Előadás közben végig figyelem a közönséget is, mindenhol mosolygó arcok - tetszik nekik. A végén hosszú, lelkes taps. A pápaiak most maguktól mondják: adjam át a gratulációjukat külön a rendezőnek, a színészeknek és a zenekarnak!
Friss hozzászólások
Archívum
