1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Kiegészítés a Maya szakmai vitájáról szóló 7. villámtudósításhoz. Szó szerinti idézetek helyszíni jegyzeteim alapján Faragó Zsuzsa dramaturg, Térey János író és Szűcs Katalin Ágnes kritikus szavaiból:
Vidéken kell zenést is játszani. Gyönyörűséges volt. * SZÍNHÁZAT láttam. Emberi jellemek, emberi drámák, színészileg nagyon magas szinten megoldva. Érzelmileg megérintett az előadás. Nem a bevett operett klisék, hanem koherens jelrendszer (képzőművészet, koreográfia, hangszerelés). Nem hatásvadász, de mindennek súlya van. * Nem szétszedi, hanem rekonstruálja, „visszacsinálja” az eredeti formát. * Az operett apoteózisa volt, nagyságot, erőt prezentált. * Nem volt benne fáradt mozzanat. * Irónia és érzelem. * Hihetetlenül erős társulat. * Teljesen el voltam bűvölve. * Ötvös Andrásról: Tüneményesen táncolt, igazi vérbeli táncoskomikus, energiabomba a színpadon.
Mindezek ellenére a Maya (és a Csörgess meg!) nem kapott díjat…
Friss hozzászólások
Archívum
