A Gárdonyi Géza Színház átriuma sajátos, külön világ, amely  azonban nem mindenkinek enged bepillantást titkaiba, csak annak, aki túlmegy a felületes szemlélő kíváncsiságán, időt szán arra, hogy megismerje. Aki előadás előtt elüldögél kicsit kellemes környezetében, kényelmes székein, növényei, égre nyíló teteje, nagyméretű fotói között, az úgy érezheti, a színház világának nézőktől egyébként elzárt régióiba is beleshetett egy kis időre, hiszen hallhatja az ügyelő hangját, amint szólítja az előadás szereplőit, a valamikori stúdiószínpadról kiszűrődő hangokra feltekintve megpillanthatja a már próbateremben folyó munkát, s a nyitott belső folyosókon  láthatja kedvenc színészeit előbb még hétköznapi viseletben, majd már felöltve jelmezüket. Nem nagy „titkok” ezek, de az emberekben él a kíváncsiság minden iránt, ami egy előadás előtt, közben a kulisszák mögött zajlik, s ez a néhány pillanat segít közelebb hozni hozzájuk mindezt. Nem nagyon, csak annyira, hogy minden jó értelemben vett illúzió tovább éljen, s az érdeklődés a színház világa iránt még fokozódjon.    

* Ehhez a bejegyzéshez a következő hozzászólások érkeztek:

- Nagyon szép, nagyon pontos, nagyon igaz ez az írás! Judit
- Az átriumban állt eredetileg a házi tűzhely és később alakult át az összejövetelek és a fogadás helyiségévé. Valóban... a színház átriuma az a hely, ahol mindenki jól érzi magát. Különös, különös hangulattal. Átjáró a két világ között. Nyugalmas, de egyben vibráló... és időtlen! Olyan "velencésen" varázslatos. Krizsóné Kakuk Éva