A bejáratot elfoglaló Panninak esze ágában sincs elhagynia kényelmes helyét. Némi értetlenséggel figyeli a  körülötte álldogálókat: ugyan miért nem mennek már tovább? Azok azonban éppen nem ezt szeretnék tenni, mert bár Panni - az óangol juhászkutya - is figyelemre méltó, de csábítóak az odabent látható gyönyörűséges dolgok is. Szerencsére jön a gazdi, odébb tessékeli Pannit, s szíves szóval invitál mindenkit beljebb. Ha ismerősnek tűnik ez a kedves, fiatal hölgy, nem véletlen. Tatár Gabi ő, a Gárdonyi Géza Színház művésze. Láthatták például a Csókos asszonyban, a Nebáncsvirágban, a Csábító naplójában, vagy legutóbb a Piafban és a Tündérlaki lányokban.
   De ismerheti az is, aki nézni szokta az egri városi televízió adásait. Ő mondta a mesét sok-sok éven át a Dobos cukrászda kandallója előtt ülve. Játszik, gyerrnek színjátszó csoportot vezet, emlékműsorok készítésében vesz részt, a pult mögött is gyakran ott van ebben a kis boltban - és mindezt szelíd határozottsággal, kedves céltudatossággal és sok érzéssel. Minden szerepét nagyon komolyan veszi, legyen az kisebb, vagy nagyobb. Úgy véli, a színészi létnek akkor van értelme, ha az ember tudja: minden este “meg kell halni” a színpadon, azaz teljes odaadással és művészi alázattal kell Tháliát szolgálnia. Mélyen átéli a darabbeli érzelmeket, őszintén sír, nevet. Fogékony a szépségre, a jó ízlésre a magánéletben is. Nosztalgikus, emléke­ket idéző tárgyakat találunk Dobó utcai üzletében is. A mindig megújuló aján­déktárgyak között állandó elem a mackó. Mindenféle stílusú, öltözetű, méretű, rengeteg maci.
   A pult mögött pedig ott a színésznő, akivel a színházról is válthatunk néhány szót. Érdekli a közönség véleménye egy-egy szerepformálásról, előa­dásról.

* Ez az írás eredetileg a Mezőkövesdi Újságban jelent meg.