1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Az 1991/92-es évadban jöttem ide. Előtte 2-3 évvel az Ördögölő Józsiás nyári, a várban megtartott előadásához néptánc együtteseket kértek fel és én néptáncos voltam. Amikor később olvastam a felhívást, hogy színészképző stúdió indul, szívesen emlékeztem vissza erre a „színházi múltra”, s jelentkeztem. Hármunkat vettek fel, Szél Anikót, Szőke Andreát és engem. Gali László és Beke Sándor ideje alatt elég szép szerepeket játszottam. Szívesen gondolok vissza a Szegvári rendezésekre. Szerettem vele dolgozni, nagy veszteség, hogy már nincs itt. A legmeghatározóbb előadás élményeim az ő nevéhez kötődnek, akár ha néztem, akár ha benne voltam. Lenyűgözött a darabválasztása és ahogyan megcsinálta, Hagyd a nagypapát, a Vőlegény, a Kakukkfészek…
Az elmúlt években nem voltam a legjobban foglalkoztatott színészek között. Nem örültem persze, de valahol természetes, ha egy másik direktornak más elképzelései vannak - tudomásul vettem.
* Ez az írás megjelent a gardonyiszinhaz.hu-n és a theater.hu-n is.
Friss hozzászólások
Archívum
