Kamlo sukár buti...
 

   „Hol marad a szeretet…?” – kérdik többször is. Vajon szeretik-e az alkotók maguk az előadást? Nádasy Erika (Miréna Lock, színésznő) nyilvánvalóan. Nemcsak azért , mert maga is írta ezt honlapján, hanem mert nem lehet olyan néző, aki ne így érezné. Szívügye lehet egészen biztosan – az egyik legalábbis, hisz Nádasy Erika fegyelmezett és odaadó színésznő, aki mindig mindent megtesz a sikerért. Azt hiszem mindig szívügye az éppen futó előadás. De érzem, hogy ez külön is, másképp is az. Egy színésznek tudnia kell sírni bármikor. Mégis van színpadi sírás, ami igazabb – mint ez most, a második felvonásban. Szegénység, felemelkedés, siker, bukás, beletörődés ez a sorsa Mirénának – „a karrier egy vigyorgó plakát”. Ezt az ívet ideillő egyszerű, meghitt és hiteles eszközökkel rajzolja. Amíg így hisz abban, amit csinál, addig rá sosem vár ez az út. "Hazudott a tükör?" Nem!
 És a többiek? Szeretik a Cigánykereket? A színész azért színész, hogy el tudjon hitetni bármit. Ha nem szeretné is lássa úgy a néző, hogy rajong érte. A bemutatón így láttuk. Miért fejtegetem ezt? Mert hallottam némi pletykát arról, hogy nem mindenki érezne így… De a tegnapi este után nem hihetem! Talán addigra mégiscsak megszerették azt az előadást ami után 7-8 percig vastaps zúg (nem túl gyakori) és senki nem indul ki a nézőtérről.
 Zakariás, festő - Hüse Csaba. Jó volt újra olyan szerepben látni, ahol mély jellemábrázolás kívántatik! Nagyon szép az elemi erejű szerelem – ez különösen megragadó, a (vélt) csalódás és – itt is - bukás ábrázolása. Ugyanaz az ív, mint Miréna sorsában! És akinek megadatott ez az ív, az még szerencsés, hiszen legalább ideig-óráig élhetett egy másik, emberibb életet. A többiek, a színpadon ábrázolt közösség tagjainak döntő részének ebben sohasem lehette része. Azt nem is szeretném itt elmondani, mennyire égető, napi aktualitása van a darabnak. Nem lehet erre süket fül, nem látó szem – remélem, nem lehet (bár egy-egy kényesebb mondatnál nem tudtam eldönteni, a közönség reakciója egyetértés-e, vagy a sommás ítélet elleni tiltakozás). Most még inkább aktuális – gondolom -, mint megszületése idején. Sőt! Ha akkor egy réteg problémáiról szólt, ma többről, mert nem egy gondolata, ha más dimenzióban is, de mindnyájunkra érvényes, akik most itt élünk. „Hol marad a szeretet…? – Csak sodródunk mint száraz falevél…  és mindegyikünk fél….” 
 Kanta, bokszoló: Ötvös András. Amióta a társulat tagja, egyre újabb színekkel lep meg (muszáj utalnom legalább a Velencei kalmárra és a Mayára) és egyre érettebb. Kifejezetten emlékezetes a 2. felvonás beli duettben Schruff Milánnal.
 Judit, tanítónő, Zakariás szerelme: Szabó Emília. Érzékeny rezdülésekkel gyönyörködtet.
 Judit apja: Kelemen Csaba – az elvakult, elbutult előítélet süt a szavaiból, gesztusaiból.
 Schruff Milán azok közé tartozik, akik egyre több és nagyobb lehetőséget kaptak az évek során. Nagyon kényes egyensúly-tartásra van szükség ahhoz, hogy figurája ne bohózati alakká váljon, hanem rossz és jó tulajdonságokkal is rendelkező, de olyan szánni való emberré (!), akivel bármilyen furcsa is, együtt kell éreznünk. Szerintem ezt a feladatot hibátlanul oldja meg!
 Tunyogi Péter - most bárzongoristaként - méltánytalanul keveset van évek óta színpadon, akár korábbi szerepeit, akár képességeit tekintjük éz  itt is egyértelműen kiderül.  
 Szeretettel, komikummal s bájjal megoldott Saárossy Kinga és Fekete Györgyi  kettőse, a nagynéni és gondozónője.   
 A sok-sok többi szereplőből is érzékletes karakter Bozó Andrea és Járó Zsuzsa prostituáltja, Szívós Győző lezser vagánya, Rácz János sunyi alakja és teljes igazságtalanság lenne meg sem említeni a többieket is:  Nagy András, Balogh András, Várhelyi Dénes, Safranek Károly, Horváth Ferenc, Tóth Levente, Pálfi Zoltán, Dér Gabriella, Ivády  Erika és Ludányi Andrea.
 És a tánckar! Nagyon jó az egri tánctagozat – itt és minden előadásban! Szándékomban áll később külön is írni róluk, de a nevük álljon itt is: Horváth Zita, Kulcsár Noémi, Nagy Eszter Kata, Zombori Dorottya, Csere Zoltán, Feledi János, Kiss Róbert és Túri Lajos - aki a koreográfiát is készítette.  
 A puritán, de mégis varázslatos díszlet méltóságot sugall, mint végső soron az előadás egésze. Szegvári Menyhért és Gróf Gyula tervezte. A nagyvonalú és konkrét valamint átvitt értelemben is színes jelmezek Húros Annamáriát dicsérik, aki valamikor gyakran dolgozott itteni produkciókban. Jó, hogy most visszatért.
 Tetszettek a sminkek!
 Az előadást Szegvári Menyhért rendezte. És azt gondolom, hogy ennél többet erről most nem is kell mondanom. Egyrészt azért, mert hisz’ minden, amit eddig elmondtam szólt a rendezésről is, másrészt azért, mert a neve önmagában is garancia!  
  Zenei vezető Nagy Zoltán. Ügyelő Ludányi Andrea, rendezőasszisztens és súgó Horváth Éva.
  Kamlo sukár buti...  Szeretetreméltó szép munka…