Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-iki ősbemutatójára emlékezve 1984 óta rendezik meg a Magyar Dráma Napját. Ebből az alkalomból tartott ma nyílt napot a Színház.
- 10-14 óráig színházbejárás óránként
- 14.00 Színházbejárás a "Vidd színházba az osztályt!" játék
résztvevőinek.
- 14.30-tól SZÍV DESSZERT című táncelőadás
- 16.30-tól a rendezők beavatták a nézőket az évad tervezett előadásainak háttértitkaiba.
- 18.00-tól Kvízjáték 7-8. osztályos és középiskolás csoportoknak
- 19.00-tól Horváth Péter: KERTI MULATSÁG előadás a színház Stúdiószínpadán
  Tetszett, ahogyan a fiatal közönséget  megcélozták. A gyerekek érdeklődve hallgatták az évad rendezőinek ismertetését és  lelkesen vettek részt a vetélkedőben. Sétálva köztük jó volt hallani, ahogyan vitatkoztak egy-egy kérdésen és izgultak a jó eredményért, amit azonban  most még nem tudhattak meg, mert van egy e-mailben elküldendő feladat is, színes, érdekes beszámoló a nyílt napon látottakról...
   Az esti előadás... Műfaja: prózamusical... Közben folyton motoszkált bennem két gondolat. Az egyiket nem én fogalmaztam meg, Ötvös András mondta nekem, aki ebben a darabban nem szerepel, nézőként találkozott vele ő is: olyan, mint egy cseh film. Nagyon találó! Valóban a nevezetes cseh újhullám filmjeként is elképzelhető lenne! A másik: hiába láttam már többedszer - hiszen az elmúlt évad bemutatója volt -,  most is szinte újdonságként hatott az, hogy mennyi finom humor és mennyi báj van benne...  

* A kvízjáték egyik feladata volt írni az élményekről. A kisnánai gyerekek például ezt írták:

Egy külön világ

  Csodavilágban jártunk a Magyar Dráma Napján. Lelkes kis csapatunk ellátogatott a Gárdonyi Géza Színház nyílt napjára, ahol egy versenyen vettünk részt.
   A vetélkedő előtt körbevezettek bennünket a kulisszák mögött, hogy megismerjük a színház minden egyes zegét - zugát. A legkülönlegesebb élményünk a zenei árok volt. Nagyon tetszett, hogy olyan parányi helyen mekkora az ott dolgozó emberek közötti összetartás és a csapatmunka szelleme. Idáig mit sem sejthettünk abból, hogy egyetlen halvány lámpafény világítja meg a karmester arcát és 25 zenész „vakon játszik” az ő utasítására.
  Mókásnak és izgalmasnak tartottuk, hogy kis hangyák módjára mozogtunk a színház „járataiban”. Ily módon pincétől a padlásig bejárhattunk (majdnem) mindent.
 Ezután visszatértünk a saját (nézői) oldalunkra, ahol jó szokásunk szerint beültünk az első sorba, bár tudjuk, hogy a rendezői közép jobb lett volna. Színházi rendezőkkel most találkoztunk először, és kellemesen csalódtunk bennük, mert számunkra is érthetően, többnyire humoros lazasággal mutatták be a készülő darabokat. Sok érdekes dolgot tudtunk meg a beszélgetés során, de arra még nem kaptunk választ, hogy a rendezők hogyan élik meg egy-egy darab elkészítését. Belopta magát a szívünkbe Barta Dóra és Zsótér Sándor. Mindenképpen meg fogjuk nézni az Állatmesék és A selyemcipő című előadást.
  Idáig csak a színészeket láttuk, akik előadták a bepróbált darabot. Mostantól minden előadásnál eszünkbe fog jutni, hogy a taps nem csak nekik szól, hanem az ügyelőnek, a világosítónak, hangosítónak, zenészeknek, dramaturgnak, színpadmunkásoknak, és azoknak, aki megtervezik és elkészítik a jelmezeket, díszleteket, segítik a rendező és a színészek munkáját (rendezőasszisztens, súgó). Számunkra ők a háttér hősei.
  Ez a csodadélután nekünk nem verseny, hanem szórakozás és játék volt. Köszönjük!

…és a vágyunk:
„Ide nekem az oroszlánt is!”

A Kisnánai Általános Iskola és Napközi Otthonos Óvoda képviseletében: Schmálik Gabriella, Vitéz Dalma, Safranka Alexandra, Molnár Anna