Földi Kitti tudósítása  

Hétfőn reggel megláttam a kamiont, ami - feltételezem- a díszletet szállította. Legszívesebben már akkor beültem volna és néztem volna az előadást. Este ujjaimat tördelve vártam a nézőtéren a kezdést. Kihunytak a fények és megszólalt a telefon amely árván pihent a díszlet közepén. Sorra indultak egymás után a jelenetek és szép lassan rájöttem, hogy szinte „betéve” tudom a darabot. Nem nagy csoda… negyedik alkalommal néztem. Most azonban nem az előadásról akarok írni, erről csak pár szóval. Mindenek előtt azt hiszem, gratulálni kell Járó Zsuzsának, aki a színpadon ezúttal kismamaként bújt bele a jól ismert karakterekbe. Azonkívül a két – általam eddig még nem látott - színész is olyan volt, mint aki első pillanattól a darabban van. Az események pörögtek és szépen lassan az előadásnak vége lett. Illetve nem is lassan, szinte elrepült az egész. A szünetben azonban a hangosbemondóban megszólalt egy hang: a másnapi előadás után közönségtalálkozót szervezünk Máté Gábor rendezővel és a színészekkel. Mindenkit szeretettel várunk. Egyértelmű volt, ott a helyem. Ötödször is beültem a nézőtérre, az első sor közepére.   
   Szép számban maradtak ott nézők a beszélgetésen és aktívan vettek részt benne. Először színházunk igazgatója kérdezte a rendező urat, aki mesélt a Csörgess meg! keletkezésének körülményeiről. A darab mindössze 4 heti próbafolyamatban állt össze. Az alapötlet megvolt. Olyan témát kerestek, ami az emberekhez nagyon közel áll és képes megnevettetni őket. Azonban, ha az ember képes nyitott szemmel nézi, megláthatja azokat a helyzeteket, karaktereket, amelyek rá vagy valamelyik ismerősére illenek. A jeleneteket mindenki maga hozta a saját életéből. Felkért egy- két színészt és összerakták. A liftes jelenet alapötlete például Görög Lászlótól származik…
   Egy néző érdeklődött arról, hogy a családtagok hogyan viselik a színészek életmódját. A válasz több helyről is jött, természetesen humorosabb köntösben, de mind azt mondták, hogy nem könnyű a férjek/feleségek/párok számára, de tudták, hogy mit vállaltak. Nem könnyű például elviselni, amikor a párjuk egy idegen emberrel szerelmi jelenetet játszik, vagy csókjelentbe merül bele és olyan élethűen, hogy még ő is elhiszi. Görög László hozzátette: épp ezért cserélődnek annyit (a házastársak).
   Mit nehezebb játszani? Shakespeare-t vagy egy olyan jellegű darabot, mint a Csörgess meg? A válasz: Ez emberfüggő, de egy dráma sokkal kötöttebb, míg ebben a színészek által összerakott darabban szinte végtelen lehetőségek rejlettek. Itt azért mindenki olyat játszik, ami kicsit ő, vagy akár teljesen és nem egy adott karakterbe kell belerakni magát
   Fenyő Iván elmondta, hogy mivel az ő osztályfőnöke volt Máté Gábor és osztálytársai itt játszanak az egri színházban (Mészáros Máté mv., Járó Zsuzsa, Vajda Milán) nem volt kérdés, hogy igent mondjon egykori osztályfőnöke kérdésére. Élvezte a csapattal töltött munkát, hamar be tudott illeszkedni.
   Mennyi próbaidő volt a két új beállónak? A Bányai Miklós helyére beálló Rétfalvi Tamástól meglepő választ kaptam: egyetlen próba. Előtte pedig az előadás DVD-jéről lesték és sajátították el a darab mozzanatait, zenéit, táncot. És bár Tamásnak ez a munkája, akkor is le a kalappal előtte, és a kislány előtt is.
   Máté Gábor szolgált egy rossz hírrel is. Nagy valószínűséggel a Csörgess meg! folytatása, a Hivatal színház ha megrendezésre is kerül, nem vele. Ugyanis ő most épp a Katonában van és nagyon elfoglalt. Csizmadia Tibor átvette tőle a szót és elmondta, hogy mivel az előre bejelentett programtervben benne van, így nagyon szeretnék, ha sikerülne bemutatni. Megpróbálják összerakni ugyanúgy, ahogy ezt a darabot is, de még semmi sem biztos.  
   Elhangzott egy szerintem nagyon sok embert foglalkoztató technikai kérdés is: Hogyan csörögnek az előadásban a telefonok??? Megkaptuk a legkézenfekvőbb választ: az előadás lényegében legfontosabb embere folyamatosan hívogatja őket. Betéve kell ismernie ehhez a darabot, mivel nem végszóra nyomja le a kis zöld gombot, hanem már jóval azelőtt, hogy időben szólaljon meg. Eddig még soha semmi probléma nem volt, bár előfordult már, hogy valaki mobilja lenémítva maradt. A  színház külön sim kártyát vett minden telefonba, így igen gyorsan tudják egymást hívni a színészek. … Igen ám… csakhogy a legutolsó előadás szeptember 1-jén volt, és mostanáig a kis sim kártyák csak hevertek használatlanul és sajnos senkinek nem jutott eszébe, hogy bizony ezek le is járhatnak. Hétfő délután kerekedtek fel újak után, hogy mégis el tudjon indulni az előadás
   11 óra körül Csizmadia Tibor igazgató úr végszót adott. A színészek fáradtak és még hosszú az út hazáig. Köszönjük, hogy olyan kedvesek és közvetlenek voltak, annak ellenére, hogy ez valóban mindegyikükön látszott…