A megfelelő atmoszférát magának az előadásnak kell megteremtenie, mégis, a nézőtérre lépve már érzünk a levegőben valami izgalmat, valami titkot, furcsaságot - köszönhetően a szokásosan fogadóhoz képest letompított és megváltoztatott világításnak.
   A mi, mennyi és hogyan fog kitörni, napvilágra kerülni kérdése és mögötte fojtott, lappangó erotika – e két dolog jellemzi az Olympiát. Az pedig Molnár Ferenc mesteri képességeinek köszönhető, hogy a vibráló izgalom az utolsó percig változatlanul megmaradhat.  
   Egyetlen helyszínen és egyetlen éjszakán játszódik a cselekmény, nagyon leegyszerűsítve egy megleckéztetés története. A magyar huszártiszt megfizet az osztrák hercegnőnek, annak ellenére - épp azért a lehető legmélyebben sértve –, hogy szereti.
   A nagyszabású – színeiben a fojtott erotikus hangulathoz igazodó – díszletben (Cziegler Balázs) a szereplők társadalmi helyzetük foglyai, egy részük kisszerű, korlátolt, másik részük nem teheti meg, de őrizvén rangjuk nagyra tartott értékeit – és nem mellesleg előnyeit, nem is akarják megtenni, hogy szétfeszítsék kereteiket. Úgy kívánják örök időre viselni a rangot és minden jót, mi vele jár, ahogyan teszik ezt – elsősorban a hölgyek - Füzér Anni gyönyörű jelmezeivel. Persze, nem mindegy, kik és hogyan interpretálják Molnár pontos, tévedhetetlenül ható, minden felesleges sallangot nélkülöző mondatait. Nyilván minden előadás megítélése szubjektív és mindig lehetne egy szakmai vita során kifogásolni valót is találni, de az Olympia siker, ez tagadhatatlan. Az eddigi előadásokat hosszú, lelkes taps követte.


 

  A címszerepben Szabó Emília. Hideg eleganciája még akkor sem enged fel, amikor egyértelművé válik, hogy már nincs miben bíznia, pedig talán most először történik meg vele, hogy nem kaphat meg valamit, amire áhítozik. Miközben szinte szoborrá merevedve áll a színpad előterének közepén, mintha azon töprengne, mindez egyáltalán valóban megtörténhetett-e vele, de szemében ott a válasz is, s a felismerés, hogy többé már nem az az ártatlan, de védett és sebezhetetlen lány, aki addig volt.
   Ötvös András kapitányát megkeményíti a sértett önérzet. A lányt meghódító férfias bájt és kedvességet elszánt szakítani akarás váltja fel, hiába érezzük, és tudja maga is, hogy a szerelem nem múlt el. A sértés túl mély volt.
  Olympia édesanyja – Bozó Andrea - jól elsajátította az arisztokratikus körökben megszokott és elvárt viselkedésmódot, de van olyan ravasz, hogy ki is tudja használni a saját érdekében, s van olyan okos, hogy úgy „szúrjon oda” arisztokrata társainak, hogy azok még csak igazából visszavágni sem nagyon tudjanak.
   Az orrát mindenbe beleütő, folyton és kevéssé jóindulatúan figyelő Lina szerepében Fekete Györgyi az ismert karaktert szórakoztató perceket szerezve fogalmazza meg.
   Szintúgy szórakoztató Vajda Milán Albertje, aki szinte csak saját magával és érzékeny lelkével törődve jelentéktelen megjegyzéseken lovagol akkor is, amikor a cselekmény már tovahaladt.


 

   Kaszás Gergő tábornoka komikus, de szeretetreméltó figura, a tábornoki rang parancsoláshoz szokottságával, ugyanakkor családján belüli határozatlanságával, valamint atyai szeretetével.

 

Schruff Milán csendőre folyton „értelmetlenül néz” – de mit is tehetne, amikor észbeli képességeit valóban meghaladják a sűrűn változó események, ellentmondó fordulatok. Nincs ő hozzászokva „nagypolitikai” kihívásokhoz és döntésekhez e kies fürdőhelyen.
   A darab szövegkönyve bőven telített elegáns társalgási fordulatok köntösébe búvó humorral. Csizmadia Tibor rendezése kibontja és a mára utaló tartalmakkal is gazdagítja ezt finom, rafináltan csípős humort és a szereplők ebben igazán partnerek. Sokszor hangzik fel nevetés a nézőtéren.

Előadásfotók: Dömölky Dániel