Sütő András Káin és Ábel című drámájának premierjét a minden bemutatónak kijáró érdeklődésen túl azért is különleges várakozás övezte, mert Blaskó Balázs direktor úr első önálló évadjának programadója volt. Amint elmondta, emblematikus előadásnak szánta, ezzel kívánta jelképesen elhelyezni az ötéves színi direktori periódus alapkövét, amelyre felépíthető az ezt követő évadok munkája.

   A megelőző évektől markánsan elütő koncepcióval összhangban más játékstílust is láthatott az egri közönség - nagyvonalú díszlettel és kortalan jelmezekkel -, találkozva az előadásban  a régi társulat tagjaival, kiknek művészi kvalitásait jó két évtized emlékeit felidézve jól ismerheti a hűséges színházba járó és fiatalokkal, akiknek ez volt első egri bemutatkozása – kíváncsian várjuk, hogy más jellegű szerepekben is lássuk, jobban megismerhessük őket is.  
   És hogy miért éppen a Káin és Ábel?
   "Azért is választottam az idei évad nyitóbemutatójának, mert modell értékű a szerkezete, az öt szereplő jelképezi akár a magyar történelmet, akár egy családot, akár Magyarország közelmúltbeli történelmének meghatározó pillanatait is rögzíti. Benne van a bibliai múlt, a Föld születése, az ember teremtésétől kezdődően, ami az örök állítás és tagadás, a megalkuvás és belenyugvás és a lázadás és ellenállás egymásra hatásából születik. És az ebből eredő értéken és minőségen, ez az örök harc a probléma magja a darabban. Ezt a modellt szeretnénk kibontani, ennek jelentéseit az előadásban. Van ez a különös figura, akiért a harc folyik, az állítás és tagadás, a tét Arabella. Az emlékek nélküli lény, aki megemelve a témát, akár lehet a magyar nemzet. Akiért a mindenkori hatalmat kiszolgáló erők és az örök ez ellen ható erők küzdenek, e kettő küzdelmének tárgya és célja a birtoklás, a nemzet vagy ország vezethetőségének kérdése. Ez a viszony folyamatosan alakul, változik a szereplők között. A megoldás, mint ahogyan az életben is, csak a megegyezés lehet. Hogy az élhető jövő érdekében az egyet nem értő erők is megtalálják azokat a kompromisszumokat, amelyek értékek mentén megadják a közös gondolkodás lehetőségét"
   A direktor-váltáskor meghirdetett színház-eszményt akkor rögtön „a  remény színházaként” definiálta. Erre rímelnek most azok az Arabella szájából elhangzó mondatok, amelyekkel az előadás zárul:   
   "Mert végül is, az a fontos, hogy hátunkon a múltnak terheivel merre tartunk. A derengő horizonton túl hol fényesebbek a reménység  jelei."

Káin - Portik Györffy András
Ábel - Káli Gergely
Éva - Saárossy Kinga
Ádám - Venczel Valentin
Arabella - Marjai Virág

Rendező - Blaskó Balázs
Díszlet - Székely László
Jelmez - Molnár Gabriella
Dramaturg - Éry-Kovács András
Zenei vezető - Aldobolyi Nagy György
Ügyelő - Rábl Róbert
Súgó - Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens - Blaskó Zsófia

Fotók: gardonyiszinhaz.hu