1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Sajnos lekerült a színház honlapján meghirdetett előadások közül. A kabaré szó hallatán ma már sokan bizony nem egészen arra a műfajra gondolnak, amelynek egyik legnagyobb hazai művelője Nagy Endre (1877-1938) volt. Nála egyszerre volt jelen villámtréfa, paródia és irodalom, vers és próza, valamint igényes sanzon. A műsorszámokat összekötő szövegekben pedig a konferanszié (Nagy Endre, később Darvas Szilárd, Kellér Dezső, Komlós János – néhányan a legnagyobbak közül) reflektált az embereket aktuálisan foglalkoztató témákra is. Ez a fajta klasszikus kabaré éledt volna újjá Egerben a Gárdonyi Géza Színház művészeivel - az Uránia moziban, amelynek belső tere az asztalokkal, a pódiummal és egész hangulatával valóban kiált ilyen előadások után - a GG Tánc Eger (azaz a színház tánctagozata) közreműködésével, valamint meghívott vendégekkel, Moravetz Levente rendezésében. Úgy gondoltam, ha sikerül visszahozni, valóban minőségi szinten megvalósítani és megkedveltetni ezt az intellektuálisabb, nemesebb kabarét, az a kulturális életnek mindenképp nyeresége lesz. Ezért én ezt a kezdeményezést kifejezetten örömmel fogadtam és szívesen írtam volna róla.
Friss hozzászólások
Archívum
