Bizonyosan lesz, akinek furcsa, amit mondok – bár pontosan tudom, nem vagyok egyedül a férfiak közt sem ezzel –, sosem érdekelt a foci. Olyannyira hogy nem is láttam egy mérkőzést sem. Láttam viszont sok-sok színházi előadást (tudom, az egyik szeretete nem zárja ki a másikat). Nekem ebből a szempontból is érdekes volt a Sóska, sültkrumpli, hogyan születik a tőlem távoli világ bemutatásából hozzám közel álló eredmény. „Mintha ismerném ezeket a figurákat… telve megkövesedett emlékekkel, álmokkal, csalódásokkal és ambíciókkal.” – írta Dér András rendező a blog számára készült beharangozóban és valóban, a figuráknak ez a mindennapi életből ismerhető, hol szánni való – de rokonszenves, hol megmosolyogtató, hol ellenszenves léte, attitűdje a körülötte létező világhoz és - itt a stúdiószínpad intim terében pedig különösen felerősödve – a világon belül egymáshoz, azonnal sejteti, hogy mindez nem is a fociról szól, hanem annak ürügyén rólunk.

   A játékvezetői hármast csak az öltözőben látjuk, a kinti hangulatot zajok, hanghatások festik. Ezen a szűk helyen próbálnak túlélni, győzni, bosszút állni – miközben egymással való szembenállásaikat, ellenérzéseiket nyíltan nem merik-akarják felvállalni. Ebből a helyzetből adódik a groteszk, a komikum, ezért válnak érzéseik, vívódásaik szatirikussá és rendkívül szórakoztatóvá – amit a közönség időnként hangos nevetéssel honorál.
   Többször eszembe jutott közben, ha az előadásról filmváltozat készülne, mennyire magától értetődne premier plán az arcokról, leginkább talán Hüse Csabáéról, aki egy-egy nézéssel a kimondott szavak tartalmát, a mögöttük lévő gondolatot még jobban kibontotta, mélyítette. Első mondatainak erőtlensége, bizonytalansága meglepő, de másodperceken belül rájövünk, hogy ilyen ő, a Művész, a bíró egyik asszisztense, jelen mentális és emocionális állapotában. A megadón viselt szerelmi bánat és a nem túl tehetséges, de annál lelkesebben viselt költői véna láttán nem is értjük (ő maga sem), mit keres itt, egy erőszakos sporteseményen. Nagy András – Szappan, a másik asszisztens - gyáva intrikáiban, azt őt (legalábbis ő így tudja és hiszi) a bírói tisztéből kitúró Szomorúszájú elleni bosszújában ötvözi a valószínűleg mindenki által ismert hasonló figurák tulajdonságait. A bíró szerepében Radvánszki Szabolcsot most láthatja először az egri közönség. Szomorúszájú számára fontos tétje van a mérkőzésnek, a FIFA bíróság és elvárja, hogy maximálisan segítsék célja elérésében, csakhogy jelleméből fakadó önteltsége, harsánysága két más-más módon és okokból jóval csendesebb és visszahúzódóbb segítőjében visszatetszést, dacot, ellenállást szül.
   Dér András rendező – aki maga tervezte a díszletet és a jelmezeket is – nagy empátiával, szeretettel foglalkozik ezekkel a figurákkal – bölcsen tudva és hirdetve, az élet tele jóval is meg rosszal is – de ha szerencsénk van, még jöhet talán sóska, sültkrumpli (amely reménysugár magyarázatát én bizony nem adom meg – tessék elmenni és megnézni az előadást…!)

Fotók: gardonyiszinhaz.hu

* Dér András rendező írása a Napló rovatban: 2011.10.14.