Foto: gardonyiszinhaz.hu

   A passiójáték ugyebár Jézus szenvedésével és halálával foglalkozó dramatizált színjáték. Leginkább a középkorban élte fénykorát, majd iskolai és népi színjátékok kedvelt műfaja lett. Csíksomlyón a ferencesektől, a 18. századból maradt fent 47 passió. A műsorfüzet Balogh Elemér szavait idézi: "A csiksomlyói sátány ábrázata itthoni ábrázat, a Mojzest 'édes komám'-nak tituláló Deus Pater ugyanúgy közülünk való, mint a vérmes Nabugodonozor, a korocsmára igyekvő bélpoklos, a protokollumot felhántorgató Pilátus vagy a hetvenkedő Szent Péter, és még a Megváltó is itt szipta az anyatejet a Hargita tövében. Magyar Krisztus, magyar ördögök, sőt, magyar babilóniak és magyar sidók a hősei ezeknek a vaskos, jóízű, és költőiséggel teljes misztériumjátékoknak.” Az egri rendezés is a mával, a ma is élő emberi típusokkal, viselkedésformákkal létező párhuzamokra épít. Magam láttam valamikor a Madách Színház előadását is. Régen volt, nem tudom, nem csal-e meg az azóta eltelt idő, de úgy emlékszem, ott könnyedebb volt, több volt a bohókás elem, mint az egri előadásban. Ami azért szintén nem nélkülözi ezt sem – elsősorban Lucifer - Venczel Valentin - és követői, Hüse Csaba, Nagy Barbara és talán leginkább Szívós Győző a commedia dell’arte színjátszás hagyományait idéző játéka jóvoltából. De vannak itt táncosok, asszonykórus, a Gajdos zenekar is, színesítendő az eseményeket felidéző tablót, kiegészítendő a prózai színészeket, akik közül külön megemlítem még Dimanopulu Afroditét (Mária), Sata Árpádot (Kajafás) és Nánási Ágnest, akinek érdekes egyéniségére már más – ennek felvillantására a mostaninál több lehetőséget adó - előadásokban felfigyeltem. A függőlegesen három részre osztott színpadtér (a lefedett, de nyílásokkal ellátott zenekari árok a pokol, fent a mennyország, s köztük az esendő ember) igen egyszerű, semleges formákkal, terekkel és színekkel tagolt, mégis időről-időre gazdag ornamentikájúvá válik, az alkalmazott hol statikus, hol mozgó fényfestés jóvoltából, ami érzelmileg és értelmileg is sokat ad az előadás látványvilágához – számomra kicsit filmszerűvé is téve az előadást, ezt egyébként az is erősíti, ahogyan  Dér András rendező a nagy létszámú szereplőgárdát a színpadon elhelyezi és mozgatja.
Díszlet – Fodor Viola, fényfestés - ExLex (Kálmán Mátyás, Besnyő Dániel, Mórász Dávid), jelmez – Biczó-Takács Lilla és Zelenka Nóra, koreográfus – Topolánszky Tamás