Nagyon más hangulatban zajlott a Gárdonyi Géza Színház évadnyitó társulati ülése, mint a Miskolci Nemzeti Színházé (lásd a blog tudósítását).
  Bár szomorú emlékezéssel kezdődött a napokban váratlanul elhunyt Safranek Károly színművészre, alapvetően nem ez volt a komorabb hangulat oka, hanem az a (legfőképp pénzügyi) helyzet, amelyet Blaskó Balázs direktor úgy írt le, hogy az átmeneti állapot, amiről tavaly és a nyár eleji társulati ülésen is szólt, úgy tűnik, állandósult.
  Pénz hiányában, bizonytalanságban szívvel-lélekkel színházat csinálni nem könnyű. Mindazonáltal arra kérte a társulatot, hogy mindenki tegyen meg minden tőle telhetőt, „különben nem lesz fedél a fejünk felett” – mondta. Fontos feladatnak nevezte a bérletesek számának növelését. Utalt arra is, hogy az elmúlt években, évtizedekben voltak fantasztikus sikerek, voltak elfogadható vagy kevésbé elfogadható előadások is, de „ezek is mind a mi gyerekeink”.
  Habis László polgármester többek között arról beszélt, hogy végig kell gondolni a Harlekin Bábszínház és a Gárdonyi Géza Színház közötti munkamegosztást. Az évad lebonyolításának nem látta áthidalhatatlan akadályát.
  A direktor úr bejelentette, hogy utolsó közlendője után a Szózat fog következni és azzal vége a társulati ülésnek. És valóban - a résztvevők már kifelé tartottak a színházteremből, amikor váratlanul szót kért Csathó Csaba tanácsnok úr, majd Gál Judit, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke akik bár eddig is ott ültek, nem jelezték előbb eme szándékukat. A tanácsnok úr szavai szerint mindenkinek tudnia kell, hogy a tervezett kilenc bemutatóra nincs pénz, csak ötre. „Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz több, de most ennyi van” – tette hozzá. Gál Judit tanácsnok asszony mondandójából azt emelném ki, hogy véleménye szerint a társulat művészeinek a színpadon túl is ismerkednie, barátkoznia kellene a nézőkkel, ezzel segítve elő a nagyobb látogatottságot...